Ferenc, Klára és az apostoli szegénység

„Karanténos időkben az esendő katolikus, aki (bár szilárdan eltökélte, hogy nem, idén már tényleg nem hagyja a nagyhétre) addig várt a húsvét előtti szentgyónással, míg végül ugrott a lehetőség, kénytelen magának keresni valamiféle vezeklési módot.

Ezért aztán szorgalmasan nézem a »Kinyilatkoztatások az Apró-villa padlásáról« című reality sorozat napi epizódjait.

Szenzációs a formátum, naponta más-más szögből látjuk a rusztikus gerendákat és a szürke sarokkanapét, miközben a villalakók kijelentenek, rámutatnak és sürgetnek – hisz miért ne az osztogasson tanácsokat egy világjárvány kezelésével kapcsolatban, akinek képességeit egy augusztus 20-i vihar kockázatának felismerése és kezelése is meghaladta, és akinek idegrendszere egy monorierdői vasúti balesettől is becsődölt. De oké, tegyük ezt most félre, és hallgassuk figyelmesen, mit javasolnak, hátha mégiscsak van benne valami.

VV Feri szerint például a hiteltörlesztés felfüggesztése és a járulékelengedés, az lárifári. A tuti az volna, ha az állam valamiféle IMF-hitelből szépen kifizetné ezekben a hónapokban a covidkárosult ágazatok munkavállalóinak bérét. Hiszen – érvel nekünk VV Klári – mindennap be kell vásárolni.

Mármost először is nem kell mindennap bevásárolni. Konkrétan a feladat az volna, hogy csücsülünk szépen otthon, és csak akkor megyünk le a boltba, ha végképp elkerülhetetlen. Ami garantáltan nem fordul elő naponta, kivált azon háztartásokban, ahol raklapszám stószolták fel a tartós élelmiszert az elmúlt hetekben. Persze világos, hogy azok, akiknek személyes szabadságát már a vasárnapi boltzár is vállalhatatlanul korlátozta, nehezen állnak át erre az aszkézisre, de attól még a dolog megoldható.”