Gyurcsány, Brexit, Trianon

„Először is a britek nem alkotnak egységes nemzetet – ahogy az Európai Unióban tagországként létező Egyesült Királyság sem volt az, ebben mindenképpen különböznek tőlünk, magyaroktól. Másrészről pedig a britek nem azért léptek ki az unióból, mert elvesztettek egy háborút, vagy esetleg a vesztesek oldalán harcoltak, és igazságtalan módon döntöttek más hatalmak a fejük fölött (ahogy az a mi esetünkben történt), hanem mert »a nép, az istenadta nép« (ha már a britek megosztottágáról lévén szó, idézzük Arany János versét!) úgy döntött, hogy nem akarnak tovább egy olyan klubban tagok lenni, ahol a többség véleménye szerint többet vesztenek, mint amennyit nyernek.

Nem óhajtanak több fontot befizetni a közösbe, amiből kevesebbet kapnak majd vissza; nem akarnak tovább olyan kötelező halászati jogszabályoknak megfelelni, amiken ez idáig csak veszítettek, nem vágynak a jövőben arra, hogy az unió bírósága felülbírálja – ahogy ez az életfogytiglani büntetések esetében rendre megtörtént – a saját igazságszolgáltatásukat, de nem szeretnék azt sem, hogy egy esetleges migrációs kvóta alapján még több bevándorlót kelljen eltartaniuk. Összefoglalva: nem kívánják tovább a brüsszeli adminisztráció »gondoskodását« az általuk választott parlament és kormány feje felett. Szuverenitást akarnak, amiben a többség – ahogy ezt kinyilatkoztatta – jobb és szebb jövőt lát. De az is lehet, hogy nem óhajtják többé elviselni azt, hogy egy Guy Verhofstadt belekotyogjon az életükbe…

Trianon ezzel szemben egy nemzet „lelkében” máig élő (nem elmúló, ahogy azt Gyurcsány elintézi) fájdalom, egy mély, nehezen gyógyuló seb. Egy olyan heg, amely ma is kínzó erővel mar bele a magyar kultúra szövetébe. Trianonról nem egy demokratikusan szervezett népszavazás döntött. Nem volt beleszólása a magyar népnek, ahogy nem volt lehetősége egyetlen közösségnek sem arra, hogy megakadályozza azt.”