Amikor a kétharmad kevésnek tűnik

„Egy, a NATO-ról készített nagyszabású közvélemény-kutatás keretében egy kérdés erejéig felmérték azt is, vajon adott országokban a lakosság hány százaléka ért egyet azzal, hogy a szomszédos országok bizonyos területei valójában hozzájuk kellene, hogy tartozzanak. Nos, ebben a táblázatban sikerült megcsípnünk az első helyet, Magyarországon a megkérdezettek 67 százaléka vélte úgy, hogy a valós határok nem esnek egybe az igazságos határokkal. Ez a szikár szám nagyon megrendítő, hiszen azt mutatja, hogy a népesség kétharmada szerint a szívében élő és a térképekre rajzolt haza nem esik egybe.

Természetesen le lehet szűrni azt a tanulságot is, hogy hódítók, gyarmatosítók, nacionalisták vagyunk, akik nem érik be azzal, amijük van, kellene a szomszédé is. (Biztos lesz az a Donáth, aki fennen lobogtatja majd az EP-ben ilyen felhangokkal a felmérést.) Miután dagadt egy kicsit a keblünk, hogy nem felejtkeztünk el a történelmünkről, nem törődtünk bele abba az irracionális csonkolásba, amit a hazánkon végrehajtottak, következik a csalódás.

De miért csak 67 százalék?

A maradék egyharmad úgy véli, teljesen rendben van, hogy a történelmi Magyarország magyarlakta részei nem tartoznak hozzánk? Persze, nem kell rögtön hadat üzenni, de háromból egy honfitársunk már lemondott az elcsatolt részekről?”