A gyarlóság erénnyé válik

„Amikor a parlament öntörvényűen egy olyan társadalmi rendet alkot, vagy tűr meg, ahol az egyik ember munka és gond nélkül megélhet a másik ember verejtékes munkájából, akkor rövid időn belül mindenkinek az lesz az érdeke, hogy valami módon élvezője, ne pedig fizetője legyen a rendszernek. A gyarlóság erénnyé válik, az erősebb elveheti a gyengébbét. Hosszútávon elkerülhetetlenné válik a teljes erkölcsi és anyagi összeomlás.

Ismerjük korunk vérzőszívű, hivatásos aggódóinak az automatikus reakciót is, ami általában a következő: »önök nem hisznek abban, hogy meg kell segítsük rászoruló embertársainkat?« A válasz: De igenis hiszünk ebben. Hisszük, hogy minden embernek felelőssége a saját maga zsebébe nyúlva megtenni minden tőle telhetőt az igazán rászoruló embertársának az érdekében. Nem hiszünk viszont abban, hogy bárkinek (egyénnek vagy államnak) joga van a másik ember zsebében kotorászni és onnan »jótékonykodni«.

Az nem »szolidaritás«, hogy »majd az állam elintézi«, hanem pont, hogy annak a teljes megúszása.

Viszont a jelenlegi világrendben, ahol a jövedelmünknek a fele megy az államhoz, a legtöbbünknek az egyetlen egy módja a szegénység leküzdéséhez az, hogy megpróbál nem a szegények közé tartozni.”