Újévi terápia Isten rendelőjében

„Ecce homo, 2020. Dörzsöljük meg a szemünket, és nézzünk szét magunk körül, majd merevítsük ki egy pillanatara a képet. Mit látunk, ha önmagunkat, családjainkat, lakó- vagy munkahelyi közösségeinket, természeti kincseinket, országunkat és ezt a mi öregedő szépségünket, Európát pásztázzuk?

Olyan problémák tömege mindenütt, amelyekre nincsenek valódi megoldást hozó válaszaink.

A gyermekvállalás a fennmaradásunkat veszélyeztető mértékűre csökkent, gyermekeink többségének nincs és nem is lesz testvére, a hagyományos családmodell válságban van, sőt, sokan már abban is bizonytalanok, fiúk-e vagy lányok.

Az idősek, betegek sokszor magukra hagyottan, intézményekben tengetik életüket.

Emberi kapcsolataink minősége is megváltozott, és sajnos nem a jó irányba, a kölcsönös megbecsülés, az udvariasság és a tisztelet kiveszőben lévő normák.

Nagy múltú, tagjaikért és másokért felelősséget vállaló közösségek estek szét vagy küszködnek napról napra a létért, a helyüket átvevők többsége pedig jobbára csak szórakozást, kellemes időtöltést kínál.

Az életfeltételeinket jelentő levegő és víz egyre szennyezettebb, a természet szinte sóhajtozik az emberiség mértéktelensége miatt.

És e tendenciák mögött ott állunk mi, magunk, telefonjainkat markolva, önmagunkat feledtető élményeket űzve, de sokszor mérhetetlenül magányosan, szorongva és kiszolgáltatva, valami fájó hiánnyal a lelkünkben.”