Németország elbutul

„Winterhoff gyakorló gyermekpszichológusként, több mint 30 év tapasztalattal a háta mögött úgy látja, hogy valahol a ’90-es évek második felében kezdtek megváltozni a német gyerekek, és ez a változás a legkevésbé sem jó irányú. Winterhoff szerint a nyugati magaskultúra egyik legnagyobb teljesítménye, hogy felismerte: a gyerekeknek biztosítani kell azt, hogy gyerekek lehessenek, hiszen a gyermekkor megélése elengedhetetlen a psziché normális fejlődéséhez. A progresszív oktatás azonban kis felnőttekként kezeli a gyerekeket, a német iskolákban például elterjedt gyakorlat az autonóm tanulás, ami azt jelenti, hogy a kisgyerekek eldönthetik, mit szeretnének tanulni. A tanárok mára oktatási segédletekké, »társtanulókká« váltak, miközben a gyermek pszichéje csak akkor tud egészségesen fejlődni, ha irányítják, terelgetik őket – ez lenne az iskola egyik legfontosabb feladata. Winterhoff szerint a német ideológiavezérelt oktatási rendszer elvette a tanárok hivatását, csorbította a lehetőségeiket. A progresszív oktatáspolitika magára hagyta a tanárokat, a tanárok pedig a diákokat.

Fontos leszögeznünk, hogy a német pszichológus megközelítése egyáltalán nem technológiaellenes, nem gondolja, hogy a digitalizáció az ördögtől való lenne. Winterhoff szerint a digitalizáció egy hasznos technológia, amit a javunkra is fordíthatnánk, ha a helyén tudnánk kezelni azt. Mi azonban hagytuk, hogy a digitalizáció teljesen behálózza az életünket, és mára a digitalizáció befészkelte magát a társadalmunkba és a pszichénkbe. Winterhoff azonban nem pesszimista: ahogy maga is fogalmaz, nem írta volna meg a könyvét, ha nem gondolná, hogy a folyamat megállítható és visszafordítható. Csak tennünk kell érte.

Ezeket a változásokat mindannyian érezzük, de nem tudjuk olyan pontosan megfogalmazni, mint a téma szakértője, aki ráadásul nem az elefántcsonttoronyból prédikál, hanem a több évtizedes gyakorlati tapasztalatából von le következtetéseket. Magyarországon még keveset beszélünk a digitalizáció és a progresszív oktatási módszerek hatásairól, pedig csak idő kérdése, hogy nálunk is központi problémává váljanak ezek a kérdések.”