„»Erről a rendszerről írta 2010-ben egy balliberális magyarországi történész, hogy a vörösterror „progresszív volt és utópista. Egy olyan világot akart tűzzel és vassal megvalósítani, amely gyökeresen eltért minden addig létezett világtól. Ennek az emberibb világnak a víziójáért pedig akár konkrét embereket is hajlandó volt feláldozni.” Igen, jól hallották, mindezt 2010-ben írták Magyarországon.« Valóban, ezt írtam; valóban akkor, valóban itt.
Azt leszámítva, hogy sosem voltam liberális, nincs ezzel semmi gond. Úgynevezett leírás, értelmezés, kontextusba helyezés. Egy történeti szakmunka része. Persze, Révai... izé, Kövér elvtárs külön vízióval rendelkezik arról, hogy mi lenne a történettudomány feladata: »A magyar történetírás, az eszmetörténet és különösképpen a sajtótörténet művelőinek feladata volna, hogy pontosan bemutassák, hogy a szocializmus és a kommunizmus tanai a XIX. század második felében miként szivárogtak be hazánkba, miként törtek utat maguknak, milyen eszmei kölcsönhatásba léptek a korabeli liberális materializmussal, és a XX. század elejére miként fecskendezték bele a szellemi erőszak mérgét a magyar társadalomba.«
Én történész vagyok, nem propagandista. Kitart ez a rendszer egy rakás propagandistát, akik történésznek nevezik magukat. Kövér László viszont csupán propagandista, még névleg sem történész. Igazából nem is tudom, hogy Kövér László mi a fene. Minősítsék őt a jövő történészei.”