Fukuyama és Soros vesztésre áll

„Egy tehát biztos: a liberális demokrácia és a hozzá kapcsolódó globalizmus, kozmopolitizmus nem aratott győzelmet, a világ nem vált egypólusúvá, amelyet az Egyesült Államok és a mögötte álló globális elit vezet; az elmúlt harminc évben Kína hihetetlen gyorsasággal megerősödött, mellette India is, és Vlagyimir Putyin vezetésével a súlyos gazdasági és lelki válságokon átesett Oroszország is magára talált. Vagyis: a világ nem egy-, hanem többpólusú lett, megjelentek a liberális demokráciákkal szemben álló nem liberális demokráciák, illetve gazdaságilag sikeres országok, s ezek egy világos alternatívát mutattak fel a neoliberalizmussal, globalizmussal, világkormányzással szemben.

Soros György és körei, a liberális főáramlat, a brüsszeli föderalisták, balliberális politikusok hada abban hitt és reménykedett, hogy szinte kimeríthetetlen pénzügyi forrásaik, politikai hatalmuk és médiabefolyásuk segítségével egyszerűen legyűrhetik a nyílt társadalom ellenfeleit, megbüntethetik az ellenálló kormányokat, leverhetik a szuverenista civil kezdeményezéseket, s átformálhatják az emberek gondolkodását és értékrendjét. S ha ez megtörténik, akkor mégis csak »ez a harc lesz a végső«, s miután bedarálták az olyan makacs ellenállókat, mint például Orbán Viktor, mégiscsak kitörhet a liberális demokráciák időtlen kora, s megvalósul Fukuyama álma is a történelem végéről.

És most mégis fordulat történt: Soros egy-egy interjút adott nemrég a The New York Timesnak (mely lap részben már az övé!) és a Guardianben, s ezekben kissé megtörve állapítja meg, hogy a nyílt társadalom, a liberális demokrácia ügye nem áll jól a világon. Negatív jelenségként utal Kínára, Donald Trump elnökségére és politikájára, a brexitre, és természetesen nagy eszmei ellenfeleként beszél Orbán Viktorról. Nagyon árulkodó az is, hogy a mostanában megjelentetett esszégyűjteményének A nyílt társadalom védelmében címet adta, ami már önmagában sugallja, hogy a két világszemlélet háborújában vesztésre áll. Természetesen továbbra is kiáll a globális gazdaság és társadalom víziója mellett, és azért vörös farokként azt jósolja a The New York Timesnak adott interjúban, hogy »meg fognak változni a dolgok« és mégis győz a liberális demokrácia.”