A Tordai-szindróma

„Bármilyen mókás, de az ellenzék meg van győződve: penetráns pankrációik miatt arattak relatív sikereket az önkormányzati választáson. Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője az ATV-ben azt fejtegette szokásos idétlen vigyorával az országgyűlési, továbbá a képviselők jogállásáról szóló törvény, valamint a házszabály szigorítása kapcsán, hogy amit a kormánypártok »most a balhézás megakadályozása címszó alatt művelnek, az éppen az, hogy ne tudjunk olyan szimbolikus konfliktusokat generálni, ami kattintékony címeket eredményez, ami tényleg eljut a médián keresztül az olvasókhoz, nézőkhöz, hallgatókhoz.

Tehát hogyha ellehetetlenítik az olyan típusú akciókat, mint amit a rabszolgatörvény ellen csináltunk, akkor nyilván jártathatjuk a szánkat, csak senkit sem fog érdekelni.« Vagyis nyíltan bevallotta a kommunikációs agytröszt, hogy botránykeltések nélkül a kutya sem érdemesítené őket semmi figyelemre.

Megdöbbentő coming out, ami riasztó perspektívákat vetít előre. Mert ha ezt a kapitális blődséget komolyan gondolja, akkor felkészülhetünk olyan sokkoló performanszokra is, amikor az egész tömbösített ellenzék mondjuk vörös fehérneműben vonul be a parlamenti ülésterembe. Ez tényleg vaskos, túlzás nélkül világraszóló szenzáció volna, amilyet nem láttak az évszázados falak.”