Válság volt, válság lesz!

„Ha átugorjuk a nagy válság 1929 október végi kitörése óta eltelt kilenc évtizedet – miközben tíz esztendeje magunk is megszenvedtük a második világháború utáni legnagyobb gazdasági válságot –, sok hasonlóságot nem találunk az egykor volt bajok és egy fenyegető krízis között. Talán csak annyit, hogy ha valamikor ránk tör, akkor – a NER rövidlátó gazdaságpolitikájának betudhatóan –,  váratlanul éri majd gazdaságunkat. Legfeljebb a bankszféra stabilitása, az államadósság csekély külföldi kitettsége és a többé-kevésbé rendben tartott GDP arányos államháztartási hiány mértéke mérsékelheti gondjainkat.

A gazdasági válságok közös sajátossága, hogy mindig olyan időszakot szakítanak meg, amelyet világszerte konjunktúra jellemez. A recesszió előfuvallatait érezve a kormányok visszavesznek növekedési kilátásaikból. Ilyen időtájt szokott elterjedni az az egyébként hamis nézet, hogy »muszáj-e folyton bővülni?« Viszont akad olyan kormányfő is a miénk ilyen –, aki bőszen kijelenti, hogy csak olyan pénzügyminiszterrel hajlandó együttműködni, aki minden évben garantálja neki a legalább 4 százalékos növekedést.

A nagy pénzügyi  befektetők már érzékelhetik a sötét árnyak megjelenését, hosszú távra spekulálnak. Csak el ne aludjunk!”