„Forog a gyomrom a Procter and Gamble álszent CSR-kampányától, de még mielőtt az LMBTQ-szervezetek kiakadnának, szeretném leszögezni, nem a transznemű, illetve non-bináris (a két nembe nem sorolható) emberek léte miatt.
Az utóbbi időben nagyon trendi lett a cégek között a társadalmi felelősségvállalás, PR szakemberek százai agyalnak azon nap mint nap, milyen fontos társadalmi ügy mellé kellene vállalati szinten odaállni. Vannak, akik informatikai eszközöket ajándékoznak hátrányos helyzetű térségek iskoláinak, lefestik egy ovi kerítését, vagy épp – tetszik, nem tetszik – ennek jegyében borulnak szivárványszínbe a céges közösségi média-profilok is a Pride ideje alatt. Ezek az akciók azonban általában jól átgondolt marketingstratégia mentén valósulnak meg – az érintett szakemberek pontosan tudják, ki a célcsoportjuk, és hogyan tudják növelni a márkahűséget.
Éppen ezért roppant gyomorforgató az említett vállalat döntése, akik látszólag olyan embereket akarnak megnyerni fogyasztóiknak, vagy éppen még elkötelezettebb vásárlóikká tenni, akiket hónapról hónapra zavar a tény, hogy menstruálnak, és akik alig várják, hogy a hormonterápiájuk következtében többet lehetőleg ne kelljen betétet, tampont tartani otthon a fürdőszoba-szekrényben. Mert szép dolog a cég léleksimogató, szivárványszínű üzenete a sokszínűségről meg az elfogadásról, de azért ne felejtsük el, hogy a végső cél a vásárlásra ösztönzés. Ez a látszólag megcélzott vásárlói réteg azonban nagyon kicsi – a szándékok mélyén tehát még valami más oknak is meg kell bújnia. Valami sokkal jelentősebb fogásnak. Egy biztos: attól, hogy lekerül a Vénusz-jel a csomagolásról, még senkinek nem lesz jobb.”