Felült a halott: lett ellenzék

„Fontos leszögezni, hogy a NER vége nem a Fidesz uralmának vége. Sőt a vasárnapi választás megmutatta, a kormánypárt továbbra is brutálisan erős, simán behúzná az országgyűlési választásokat, a megyei közgyűlésekben pedig dermesztő marad a dominanciájuk.

Csakhogy a monolit – Török Gábor kifejezésével – hatalomgyár feltételezi a végtelenül asszimetrikus helyzetet, az erőforrások teljességének birtoklását, a végtelen lojalitási láncok működtetését, azt a helyzetet, hogy iszonyúan költséges nem fideszesnek lenni az orbánizmusban. Ez a fundamentum veszett el, amikor Budapestet megszerezte az ellenzék, és mellé tette az ország legnagyobb városai közül Miskolcot, Pécset, Szombathelyt, megtartotta Szegedet, és győzött Tatabányától Bajáig számos városban.

Ezek ugyanis nem egyszerűen vezetőváltások. A városházák mini, helyi NER-eket működtettek: a lojális emberek vezették a cégeket, a helyi média éppúgy üzemelt, mint az országos propagandagépezet, a Fideszhez lojális vállalkozók nyerték a közbeszerzéseket, a teljesítményt és a tehetséget bármikor legyőzte a hűség.

Hogy shakespeare-i vagy House of Cards-ra hajazó fordulat-e, az vita tárgya lehet, de a jelek szerint az történt, hogy egy orgiás mulatozás feszítette ki a magyarok elé ezeknek a helyi NER-eliteknek, polipoknak a képét. A Borkai-videón ugyanis azt láttuk, hogy a közhatalmat gyakorló polgármester együtt szexszel azokkal a vállalkozókkal, akiknek üzleti hasznot hajt közhatalmi pozícióban hozott döntéseivel, hogy aztán a vagyont együtt éljék fel.  

Ettől a korrupt és végtelenül erkölcstelen gyakorlattól akartak szabadulni sokfelé. Ennek azonban szükséges és mindenekelőtti feltétele volt Budapest megszerzése. Karácsony Gergely pedig – az új ellenzéki stratégiának is köszönhetően –végrehajtotta a küldetést.”