Nem egyházi iskolákra, hanem minőségi közoktatásra lenne szükség

„Nem, itt egyrészt elvi, másrészt egy nagyon is gyakorlati kérdésről van szó.

Arról, hogy az egyházaknak semmi helyük nem kellene, hogy legyen a közoktatásban, az államnak nem tisztje, hogy a gyerekek után járó normatíva útján gazdagítsa az iskolákat fenntartó intézményeket, ezzel párhuzamosan pedig felmerül annak kérdése is, vajon a jelen rendszert kiszolgáló egyházak milyen ideológiai nevelésben részesítik a gyerekeket. Itt pedig nem csupán arról van szó, hogy az iskolákban nincs helye a hittanóráknak – azokat ugyanis sekrestyében, templomban, vagy olyan vallási intézményekben kellene tartani, ahol éppen hely adódik rá, de semmiképp sem állami fenntartású intézményekben.

Viszont miután a jelenlegi rendszer úgy tűnik, az egyházaktól kapott legitimitásra is számít, miközben az egyházaknak pedig komoly anyagi érdekük fűződik ennek a rendszernek a fennmaradásához, nem lehet kétségünk afelől, mennyire lesz az egyházi oktatás kritikus a fennállóval szemben. Vagyis, ha valaki szülő – és egyáltalán van lehetősége választani, hova járassa a gyerekét – jó opció jelenleg nincs. Az állami iskolákban hallgathatják a diákok az orbánista lózungokat migránsellenes propagandával, a Horthy-kor romanticizálásával és megtanulhatják azt is, hogy a nő élete a gyerekszüléssel válik úgy igazán teljessé, vagy megtörténhet velük ugyanez egyházi iskolában, annyi különbséggel, hogy ha oda járnak, még fejpénzt is kapnak utánuk az egyházak, ami az állami vagyon egyházi kézbe játszásának egyik terepe.

Vagy, mint láthattuk, ha valakinek van rá elég pénze, megvásárolhatja gyerekének a lehetőséget, hogy ne Wass Albert művein kelljen felnőnie, és ráadásul még olyan tudáshoz is jusson, melyet a jelenlegi globális kapitalista rendszerben a világon bárhol elismernek, és a megszerzett tudás birtokában tovább képezheti magát olyan felsőoktatási intézményekben, melyek segítségével még jobb helyzetbe kerülhet azon szerencsétlen (kor)társainál, akiknek a szülei nem voltak elég gazdagok ahhoz, hogy magániskolába járassák.

Tehát végső soron a minőségi oktatáshoz való hozzáférést alapvetően az anyagi lehetőségek befolyásolják, akárcsak minden mást a kapitalizmus egyre tisztább formája felé haladó rendszerben.”