Az állami iskolákban hallgathatják a diákok az orbánista lózungokat migránsellenes propagandával, a Horthy-kor romanticizálásával és megtanulhatják azt is, hogy a nő élete a gyerekszüléssel válik úgy igazán teljessé.
„Nem, itt egyrészt elvi, másrészt egy nagyon is gyakorlati kérdésről van szó.
Arról, hogy az egyházaknak semmi helyük nem kellene, hogy legyen a közoktatásban, az államnak nem tisztje, hogy a gyerekek után járó normatíva útján gazdagítsa az iskolákat fenntartó intézményeket, ezzel párhuzamosan pedig felmerül annak kérdése is, vajon a jelen rendszert kiszolgáló egyházak milyen ideológiai nevelésben részesítik a gyerekeket. Itt pedig nem csupán arról van szó, hogy az iskolákban nincs helye a hittanóráknak – azokat ugyanis sekrestyében, templomban, vagy olyan vallási intézményekben kellene tartani, ahol éppen hely adódik rá, de semmiképp sem állami fenntartású intézményekben.
Viszont miután a jelenlegi rendszer úgy tűnik, az egyházaktól kapott legitimitásra is számít, miközben az egyházaknak pedig komoly anyagi érdekük fűződik ennek a rendszernek a fennmaradásához, nem lehet kétségünk afelől, mennyire lesz az egyházi oktatás kritikus a fennállóval szemben. Vagyis, ha valaki szülő – és egyáltalán van lehetősége választani, hova járassa a gyerekét – jó opció jelenleg nincs. Az állami iskolákban hallgathatják a diákok az orbánista lózungokat migránsellenes propagandával, a Horthy-kor romanticizálásával és megtanulhatják azt is, hogy a nő élete a gyerekszüléssel válik úgy igazán teljessé, vagy megtörténhet velük ugyanez egyházi iskolában, annyi különbséggel, hogy ha oda járnak, még fejpénzt is kapnak utánuk az egyházak, ami az állami vagyon egyházi kézbe játszásának egyik terepe.
Vagy, mint láthattuk, ha valakinek van rá elég pénze, megvásárolhatja gyerekének a lehetőséget, hogy ne Wass Albert művein kelljen felnőnie, és ráadásul még olyan tudáshoz is jusson, melyet a jelenlegi globális kapitalista rendszerben a világon bárhol elismernek, és a megszerzett tudás birtokában tovább képezheti magát olyan felsőoktatási intézményekben, melyek segítségével még jobb helyzetbe kerülhet azon szerencsétlen (kor)társainál, akiknek a szülei nem voltak elég gazdagok ahhoz, hogy magániskolába járassák.
Tehát végső soron a minőségi oktatáshoz való hozzáférést alapvetően az anyagi lehetőségek befolyásolják, akárcsak minden mást a kapitalizmus egyre tisztább formája felé haladó rendszerben.”
Lannertnek és a balos szociológusoknak választaniuk kell: vagy pluralizmus és szabadság van az oktatásban, vagy egyenlőség. A kettő egymással ellentétes. Szilvay Gergely írása.
„Felelősséggel tartozunk a nálunk tanuló több ezer diákért” – írták.
Mintha eddig szándékos diszkriminációt alkalmaztak volna.
Máskülönben „nem fogunk két iskolát fenntartani egy iskolányi gyerek számára.”
A cél az, hogy több lehetőség, nagyobb rugalmasság és korszerűbb tanulási környezet lehessen az iskolákban.
Giorgia Meloni kormánya szerint a lépés a szülői jogokat erősíti.
„Miközben az egész ország a kegyelmi ügyről beszél, itt százszámra vannak »kegyelmi ügyek«” – árulta el ennek kapcsán a Mandinernek Kálomista Gábor.
Ünnepélyes keretek között, telt ház előtt tartotta diplomaátadó ünnepségét a Mathias Corvinus Collegium június 11-én budapesti központjában. A végzős hallgatókat Szalai Zoltán főigazgató, Orbán Balázs kuratóriumi elnök és Tombor András alapító köszöntötte, akik a tudás, a közösség, a nemzeti identitás és a tehetséggondozás jelentőségéről beszéltek.
