Európa önazonossága

„Azt persze aligha vitatja bárki, hogy az egész emberi létezés roppant bonyolultságú komplexumának ellenőrzése és irányítása a mainál sokkal összehangoltabb együttműködést igényel. Arra azonban nincs semmilyen használható válasz, hogy ezt milyen világhatalmi mechanizmus tenné lehetővé. A sokat emlegetett, az egyik oldal által célként megfogalmazódó »világállam« létezik már, csak tökéletesen ellenőrizhetetlen, saját létét is tagadó, »láthatatlan«, következésképp igen veszélyes, destruktív komplexumként. A fő kérdés az, hogy milyen erők, milyen mechanizmuson keresztül, milyen értékek mentén irányítanák ezt a »világállamot«.

A világ nagyjából kétszáz nemzetállamának egy demokratikus hatalmi struktúrára emlékeztető komplex döntéshozatali mechanizmusa ma teljesen elképzelhetetlennek látszik. Méghozzá azért, mert az egyes nemzetállamok önazonosságának »közös nevezőre« hozására nem létezik semmilyen valóban demokratikus mechanizmus. Ez egyúttal drámai módon hívja fel a figyelmet korunk alapvető ellentmondására, arra, hogy az egymástól elkülönülten létező kultúrák »összenyitása« végzetes tévedés volt. Olyan végzetes tévedés, amit a modern Nyugat mint globális csúcsragadozó, csak azért vitt végbe szimpla »strómanként«, hogy a világ »nem létező«, de őt is bábként mozgató urai ezzel az egész emberi világot egyetlen termelő és fogyasztó masinériává tegyék. És egy ilyen világ számára a minden identitást felszámoló multikulturális moslék a »természetes« lételem. A Bizottság leendő elnökének tervét most veszett dühvel elutasító »ügynökhálózat« ennek a minden önazonosságot felszámoló híg mosléknak mint alapvető emberi jognak a »védelmét« kívánja ellátni. Isten óvja Európát!”