Az új kommunisták

„Greta igazából nem is főszereplője az előadásnak, ő csak egy színpadi kellék, akit pont úgy fognak eldobni néhány hónap, de legfeljebb néhány év múlva, ahogy tették ezt az előtte járók sorával. Kit érdekel már a szegény, elnyomott tibetiek szenvedése vagy az arab tavasz során hirtelen öntudatra ébredő észak-afrikai arabok szabadságvágya? Lassan már a szír menekültgyerekeket is elfelejtik. És ki aggódik még a CEU (ami amúgy köszöni szépen, jól van), a rabszolgatörvény vagy a hajléktalanok miatt?

Ezek az ügyek csak eszközök a világ globális kormányzásáért folytatott harcban.

Hogy mennyire álságos volt az ENSZ-ben lezajlott performansz, az abból is világosan látszik, hogy Greta és a mögötte állók nem a környezetszennyezést előidéző globalizmus ellen harcolnak, hanem épp ellenkezőleg, ők maguk a globalizmus élharcosai. Nem a Soros-félék ellen küzdenek, akiknek határtalan profitéhsége átgázol mindenen, és ha kell, romba dönt és eltipor országokat. Nem, ők a globalizmust akarják minél magasabb szintre emelni. Az egész klímahisztiben a legnagyobb hazugság éppen az, hogy a globalizmus káros hatásai ellen még több globalizmussal harcolnak.

Pontosan olyanok, mint a kommunisták, akik, miközben Moszkvában jegyre adták a tejet és a kenyeret, Angolában harcoltak a szegénység ellen.

Ahogy a kommunistákat sem érdekelték a szegények, úgy szellemi utódjaikat sem érdekli más, csak a hatalom, amelyért most már valójában a sarkából akarják kifordítani a világot.”