Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Hogy milyen a szexuális kisebbségek helyzete Magyarországon, az őket nem érdekeli.
„Évek óta azt hallgatjuk a Fideszes közíróktól és értelmiségiektől, hogy a baloldal csak áldozati pozícióból tud érvelni. Hogy a baloldal érvei már csak arról szólnak, hogy azért van igazuk, mert elnyomottak vagy kisebbségiek, nem azért mert állításuk tartalmai igazabbak, jobban reflektálnak a valóságra. Innen jön a hisztéria, a vernyogás, mint rendszeres jelző, illetve például a »libnyaf« kifejezés. Ezzel párosul az a vád, hogy a baloldal külföldről átvett és magyarra fordított érveket, kifejezéseket használ. Feltételezhetjük, hogy az a politikai közösség, amelyik ezeket a vádakat rendszeresen megfogalmazza vigyáz, hogy ne kövesse pontosan ezeket a gondolati sémákat.
A HírTV Terc című műsora ugyanakkor bebizonyítja, hogy a feltételezésünk téves. Szánthó Miklós és Szilvay Gergely műsora a rettegés, a hisztéria, a magyarra fordított külföldi érvek és a belterjesség olyan keverékét adják, amitől az embernek még a Galamus csoport is egy friss és önreflexív szellemi műhelynek tűnik.
A műsor célja az, hogy Szilvay és Szánthó fölhívja a figyelmet a homoszexuális lobbi által okozott károkra. A műsor ezzel szemben a magyar jobboldali gondolkodás válságának manifesztuma: olyan érv, ami arról szól, hogy a szexualitás vagy családi berendezkedés tekintetében miért nekik van igazuk és nem arról szól, hogy elnyomnak, jajj elnyomnak nem található ebben a bő negyed órában.
Először elmondják a jobboldal bátrai, hogy félnek megkapják a homofób jelzőt és akkor a nagy nemzetközi összeesküvés elhallgattatja őket. Utána hisztiznek, hogy mekkora hatalma van a homoszexuális lobbinak és szervezeteinek és már mindenki el van nyomva, aki a tradicionális házasságban hisz. Utána vernyognak, hogy a populáris kultúrában is mennyire ott van a homoszexuális lobbi.
Igen, a szűk évtizede kormányon lévő oldal médiaholdingjának vezetője és az ő elnyomattatása, az ő elhallgattatása a műsor témája. A kormányzatnak nem volt lehetősége a populáris kultúrát befolyásolni, nincsen se forrása, se médiája. Az új ezoterikus jobboldal szellemi terméke: Die Leiden des jungen Szánthó Miklós.
Ráadásul a műsorban soroltak példákat a homoszexuális lobbi túlkapásairól New York-ból és egyéb helyekről, de Magyarországról semmit. A mi hazánkról egy szót sem szóltak. Hogy milyen a szexuális kisebbségek helyzete Magyarországon az őket nem érdekelte, ott nem lehetett magyarra fordított külföldi kifejezéseket használni (csúszós lejtő) és nem lehetett összeölelkezve félni.
A műsor végén egy érv hangzott csupán el: az Alaptörvény azt mondja, hogy házasságon alapszik a család. Ezzel szemben lenne egy ellenérvem: már 2017-ben 51 százaléka a gyermekeknek házasságon kívül született Magyarországon. Akármit mond az Alaptörvény, a magyar emberek mást mondanak.”