A remegő Merkel

„Az élet már csak olyan, hogy egy-egy esemény több szempontból is értelmezhető. Mint Kuroszava híres filmjében, a nézőpontunk határozza meg a narrációnkat. Ha azt mondjuk, hogy egy Angela Merkel nevű embertársunk beteg, akkor természetesen sajnálkozunk. Ha azonban onnan nézzük a történetet, hogy a német kancellárról van szó, leginkább Isten humorérzékéről kell elmélkednünk.

Hiszen van abban valami végzetesen sorszerű, hogy azt a politikust, aki meghívta országába a harmadik világot, éppen a német himnusz alatt fogja el a remegés. Micsoda tragikomikus fináléja egy régen kisiklott politikai karriernek, egyúttal micsoda isteni igazságtétel… A nemzeti himnuszt, amelyet ebben a kultúrkörben minden ember állva hallgat végig, Angela Merkel kancellár már csak ülve fogadja. Ahogyan magára erőltetett, merev mosolyával üldögél a mellé kényszerült politikustársával, ahogyan elégedetten hátradől, hogy milyen frappánsan megoldotta az ügyet, ügyesen szőnyeg alá söpörte a problémát, abban minden benne van. És abban a mozdulatában is, ahogyan idegesen átkarolja magát, szemmel láthatóan attól rettegve, hogy ismét rátör a roham. A cél pedig az, hogy a titok, amelyet orvosai és természetesen ő maga is jól ismernek, nehogy kiszivárogjon. Nehogy kiderüljön az igazság.”