Áttörés Európában

„A politikai memória rendszerint igencsak rövid, ezért érdemes felidézni, hogy Olaszországban már 2007-ben súlyos zavargásokat okoztak a fővárosban illegálisan tartózkodó romák. Az egyik cigány táborban élő román férfi megerőszakolt egy római asszonyt, aki pár nappal később a kórházban belehalt a sérüléseibe. Válaszként az olasz hatóságok megkezdték az általuk a közbiztonság szempontjából veszélyesnek tartott romániai bevándorlók kitoloncolását, és felszámolták azt a cigány tábort, ahol a gyilkossággal gyanúsított román férfi élt.

2010-ben Franciaországban is hasonló intézkedésekre kényszerült a kormány. Nicolas Sarkozy köztársasági elnök maga döntött mintegy 300, engedély nélkül felépített, romák által lakott tábor felszámolásáról és az országban illegálisan tartózkodók kiutasításáról.

Akik ilyenkor rasszizmust kiáltanak – túl azon, hogy hazudnak – mérhetetlen kárt okoznak nem csupán a többségi társadalmaknak, de az európai cigányságnak is. A valóság elfedése, a bűnözők mentegetése, a törvénytisztelet leértékelése gátolja a romák beilleszkedését, és növeli a feszültséget, a kölcsönös ellenszenvet.

A magyar kormányt gyakran éri az a vád, hogy hazánkban elnyomják a cigányságot, a valóság viszont az, hogy az unió többi országában összesen nem tettek annyit a romák felzárkóztatásáért, mint nálunk. A rasszista bélyeg, mint politikai fegyver azonban egyre gyakrabban mond csütörtököt, a hétköznapi valóság, az emberek tapasztalatai, a biztonsághoz, a normális élethez való ragaszkodás felülír mindent. A politika felelőssége, hogy a társadalmi többség akaratát képviselje minden más érdekcsoporttal szemben, legyen az a globális tőke vagy akár a meleglobbi, aminek puszta említése is bűn ma még.”