Partnerek

2019. május 09. 11:53

A magyarság nemzeti és polgári forradalma hajnalán, szuverenitása visszanyerésének mámorában is volt olyan bölcs, hogy nemzetiségei nyelvén is rányomta a bankóira azok értékét.

2019. május 09. 11:53
Veczán Zoltán
Magyar Hírlap

„Nem túl régen egy hétvégi zágrábi kiruccanásom során elvetődtem a Britanski téri bolhapiacra. Az ezerféle csetreszen kívül, amit egy nyugat-balkáni fővárosi piacra összehordhatnak a népek, a régiségek között felfedeztem egy ötforintos bankjegyet. A rajta olvasható dátum tanúsága szerint 1848. szeptember 1-jén nyomtatták Pest-Budán. Azaz forradalmi „Kossuth-bankó” volt, nemzeti öneszmélésünk egyik ragyogó lenyomata, ugyanakkor a magyarság nyitottságának is ékes bizonyítéka: tudniillik öt nyelven szerepelt rajta, hogy „öt forint”: a magyaron kívül németül, szlovákul, horvátul és románul – utóbbi még az akkoriban használatos cirill betűikkel.

Mélyen elgondolkodtatott, hogy a magyarság nemzeti és polgári forradalma hajnalán, szuverenitása visszanyerésének mámorában is volt olyan bölcs, hogy még az ellene császári uszításra gerillaháborúba kezdő, megtévedt nemzetiségei nyelvén is rányomta a bankóira azok értékét. Akkor 950. éve éltünk a Kárpátok ölelésében, volt hát tapasztalat, amelyből meríthettünk, hogyan kell országot, sőt birodalmat szervezni.

Nem kell messzire menni az ellenpéldáért: amikor a „demokratikus” kisantant államok megalakultak, első dolguk a rombolás volt. Település- és utcatáblák hullottak porba, szobrok indultak az olvasztókemencébe, kisemmizett emberek oszlopai pedig az új határ felé.

„Az etnikai tisztogatás állampolitikává és hosszú távú projektté vált” – írta könyvében Lucian Boia bukaresti történészprofesszor. A partnerség gondolata száz év óta – tiszavirág-életű szlogeneken és beváltatlan ígéreteken túl – fel sem merült Bukarestben, még saját erdélyi honfitársaik felé sem, nemhogy a kisebbségek felé.

Hazánk 2010 után alaptörvényben ismerte el megmaradt nemzetiségei államalkotó szerepét, köztük a 35 ezer fős románságét; vígan leng a zászlajuk Gyulán és Méhkeréken, szószólójuk pedig alanyi jogon ül a magyar parlamentben. Keleti szomszédunk ezzel szemben belefoglalta az alkotmányába, hogy egységes és oszthatatlan nemzetállam, a még mindig 1,2 milliós magyarság még zárójeles megjegyzést sem kapott. Bukarest százéves gyarmatosítói attitűdje mit sem változott: most éppen az Úz-völgyi osztrák-magyar katonatemetőből farigcsál hazug múltat magának sivár betontömböket ültetve, miközben egykori szép erdeink fáit tarolja.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Európai téridő
2019. május 10. 09:07
A "nemzetiségi kérdés" 1848-ban került bele az itteni köztudatba, közbeszédbe, nagyjából a pesti forradalom után Prágában lezajlott szláv (első pánszláv) kongresszus után, amelyet az érintett nemzetek történészei most megpróbálnak elbagatelizálni. A zavarkeltő eszme a bécsi o s z t r á k császári udvar boszkorkánykonyhájában lett kifőzve, vélelmezhetően az ottani cseh udvaroncok hathatós közreműködésével. Elég csak híres történészük, Palacky munkásságát megnézni, vagy korábbról Herder hülye csacska meglátásait tanulmányozva, hogy már akkor is volt egy fajta protopánszláv eszmeiség, amelyről a németek, különösen az "ossik" tudnának mit mesélni. Szóval, ez a hablaty megérdemelne egy mélyrehatóbb "kielemzést".
nyugatiszél
2019. május 09. 21:07
Régi birodalmi szokást vettek át Kossuthék, ez itt a konvenciós forint hátoldala 1806-ból: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:WSB_500_Gulden_1806_reverse.jpg "császári uszításra gerillaháborúba kezdő..." - jaj. Csak ír, nem olvas, Google-t sem tudja használni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!