„Hogy a fenébe lehet közel 500 oldalon keresztül értekezni a melegházasság ideájáról…? Nem túlzás ez? (Kérdezik sokan.)
A könyv a sokat követelt racionális érveket hozza fel a házasság nő és férfi közötti kapcsolatként való felfogása mellett – a melegházasságot kritizálva. Eredetileg fele ilyen hosszú könyvet terveztem írni, de kiderült, hogy a témakör tényleg minden területet érint. Én annyit csináltam, hogy összeszedtem, melyek a melegházasság mellett felhozott érvek, és fejezetenként cáfoltam őket. Arról nem tehetek, hogy ez egy ilyen sokrétű történet. A kötet négy részre oszlik, az első a kérdés filozófiai és politikai vonatkozásait taglalja. Elsőként a feminizmusban és az LMBTQ-mozgalomban mostanában domináns posztmodern szemléletet kellett tárgyalnom, azaz eleve azzal kellett kezdenem, hogy rámutassak: a világ józan emberi ésszel megismerhető, időtől és tértől függetlenül. Ez pedig elég kemény filozófiai kérdéskör, habár egyébként a hétköznapi életben teljesen magától értetődő – ha nem az lenne, már nem létezne az emberiség… Alapvetően téves az az intellektuális divat, ami szerint a nyelv elsősorban torzítja a valóságot, nem pedig leírja, és hogy a valóságot elsősorban mi konstruálnánk.
A Hold nem az agyunk kivetülése, hanem időtől és tértől függetlenül létező dolog, ahogy az ember biológiai-pszichológiai-fizikai valósága, tehát az emberi természet sem a történelem terméke elsősorban. Érdekes egyébként, hogy miközben a melegházasság ellenzőin a racionális érveket kérik számon, addig a melegmozgalom egyik fő filozófiai irányzata bevallottan irracionális. A további fejezetekben szóba kerül a semleges állam és a szabadság kérdése, illetve az, hogy demokratikus-e a melegházasság. Utána átnézem a házasság történetét, bemutatom, hogy semmiféle tudományos konszenzus nincs a »born that way« elképzelésről – azaz arról, hogy emberek így (ti. melegnek) születnek. Aztán tárgyalom az örökbefogadás és a meddőség kérdését, majd megmutatom, hogy a hagyomány nem irracionális. Végül bónuszként kitérek a vallási érvekre.