„Ma megint más időket élünk. Jó ideje a politika szereplőinek – naná, hogy elsősorban a szocialistáknak – ismét boldogító ünnepe lett május elseje. Hogy mit ünnepelnek azóta, amióta csúcsra járatták a munkanélküliséget, nem tudom. (Hacsak azt nem, amit húsevő barátaimtól tudok, hogy ma már némi jártassággal igen jó minőségű virslit is lehet szerezni Magyarországon.) Azt viszont érzékeltem, mert a sajtóban olvastam, hogy e nagy ünnepen a DK meg a szocialisták nem a munkát ünnepelték, hanem tiltakoztak. Sajnos nem Bangóné meg Ujhelyi patkányozása miatt. S még csak azért sem, mert korábban hazudtak éjjel-nappal – ami nézetem szerint azt jelenti, hogy közben elfelejtettek dolgozni. Ünnepi tiltakozás volt ez az ellen, hogy kis hazánkban nincs szabadság, mert elfojtották azt, a szólás- és véleményszabadságot is. AZ LMP tisztességes európai béreket követelt – jelzem, egyetértek –, csak éppen a receptet nem ismertették.
A DK gyűlésén pedig felszólalt a párt EP-listájának első helyezettje, maga Gyurcsányné Dobrev Klára. Ő úgy vélte, nem igaz, hogy az Európai Unión kívül is van élet. Nincs. Mert ott szerinte csak káosz, nyomor és összeomlás van. (Például Svájcban. Ezt én mondom, nem ő.)
Nos, nem egészen értek egyet Klárával, de akkor emlékezzünk! Nekik, mármint a szocialistáknak és újólag a DK-nak mindig is volt élet kívül is meg belül is Európán.
A létező szocializmusban is, amikor nekünk sehol sem nagyon volt lehetőségünk a nagybetűs Életet úgy alakítani, ahogy szerettük volna. Csak egyetlen példa – az ismerteken kívül – az Apró meg a Dobrev család hajdani életéről. Frissen érettségizőként sok, itt nem részletezhető történet után a Marx Károlyhoz címzett közgazdasági egyetemre jelentkeztem, mert nemzetközi diplomata szerettem volna lenni. (Ezt se kérdezze meg senki, mi volt butaságom eme története. Fátylat rá!) Felvettek, persze nem arra a szakra, amelyikre szerettem volna. Ültünk a felvételin a nagy előadóban a kiosztandó feladatlapokra várva, megszólalt a felvételit levezénylő tanár, és azt mondta, akinek a szülei rendelkeznek Szocialista Hazáért érdemrenddel, továbbá egy másik – mindig elfelejtem, milyen – kitüntetéssel, azok fáradjanak ki a pulpitusra a kitüntetésekkel együtt.”