„A pártcsalád tagsága nem cél, csupán eszköz ahhoz, hogy a Fidesz minél hatékonyabban tudja képviselni az ország érdekeit. Az Európai Néppárt mára kilúgozta önmagát, és csak arra tudja felépíteni szánalmasan egyenszürkére festett, de a szocialista és a liberális frakcióban ülő »ellenzék« számára kedves vörös és szivárványszínű virágokkal díszített frakciójának kampányát, hogy a jogállamot fontosnak tartja.
Ezzel így van az egész Európai Parlament, nemigen találni olyan politikust a Földön, aki erre nemet mondana. Ebbe persze nem is lehet belekötni, ám ahhoz nagyon kevés, hogy valaki ezért rájuk szavazzon. Súlyos bürokratabetegség, hogy kihagyják a számításból, miért vannak ott a brüsszeli irodákban, s mi kell ahhoz, hogy a névtábla május végét követően is ott maradjon. A szavazók az egyes országokban ítéletet mondanak a pártokról, a képviselőkről, s nem az alapján, mennyire tett valaki hitet a jogállam mellett Brüsszelben, hanem átgondolva, melyik párt mit tesz értük.
Hollandia felsőházában 75 szenátor ül 14 párt képviseletében, a kormánykoalíciót négy párt alkotja. A Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) öt képviselőt küld májusig az Európai Parlamentbe, ezzel felvértezve, hatalmas mellénnyel igyekezett meggyőzni a néppártot arról, hogy a Fideszt rúgják ki. Mert a CDA önmagát feljogosítva érezte arra, hogy megmondja, ki a kereszténydemokrata és hogyan kell demokratikusan gondolkodni.
Senki se olyan erős, amilyen valójában, az a fontos, mit hisznek róla ellenfelei. A pártok esetében az erősorrendet azért jól meghatározza a mandátumok száma, és bizonyos szempontból azt is meg lehet állapítani, kinek hol a helye. A múltból nem lehet megélni, csak a most számít, valamint május vége, s az ott kapott voksok. Lehajtott fejjel politizálni, a döntés felelősségét a nagy és biztosan borzasztó bölcs, nálunk sokkal okosabb, gazdagabb és tapasztaltabb nyugati testvérpártokra áthárítani értelmetlen és káros. Mert se nem nagyok, se nem bölcsek, de még csak nem is testvérek.
Ez pedig a Fidesz helyét is megmutatja.”