Szabadság, szerelem, szerelem, szerelem

2019. március 15. 10:07

Egy jó forradalomhoz szerelem is kell, ezt minden valamire való szabadsághős tudja.

2019. március 15. 10:07
Nyáry Krisztián
Nyáry Krisztián
Index

„Egy jó forradalomhoz szerelem is kell, ezt minden valamire való szabadsághős tudja. A történelemkönyvek és az ünnepi beszédek szeretnek elfeledkezni arról, hogy a márciusi fiatalok nemcsak márciusiak, hanem valódi hús-vér fiatalok voltak. Sőt idősebb társaik sem voltak romantikus pózba dermedt élő szobrok, mint ahogy az iskolai ünnepségeken látjuk őket. Udvaroltak, álmodoztak, hódítottak, reménytelenül szerelmesek vagy épp hűtlenek voltak, mint bárki más.

Március 14., éjszaka

A történet március 14-én éjjel Petőfi Sándorék – Jókai Mórral közösen bérelt – Dohány utcai lakásában kezdődött. Az »éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt« – írja a költő, – »bátor lelkesítő imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló.« Ők bizonyosan együttesen értelmezték a szabadság és a szerelem ügyét: »Egyik kezemben édes szendergőm  szelídeden hullámzó kebele / Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története!«

Bár a verssorok fél évvel korábban születtek, bizonyos, hogy ezen az éjszakán is ott lehetett Júlia kebele a költő keze ügyében. Erre jobb bizonyíték nem kell mint, hogy fiuk, Zoltán éppen 9 hónappal a pesti forradalom után, 1848. december 15-én született.

Júlia és Sándor kapcsolata nem a tankönyvekből ismert pátoszos idill volt, hanem pontosan olyan hullámvölgyek és -hegyek története, mint bármilyen húszéves-kori szerelemé. Egy nagykárolyi táncmulatságon találkoztak először, de az első találkozás nem sikerült valami fényesen. Júliának tetszett Petőfi, de hogy a másik ne bízza el magát, hideg maradt. Petőfi elkönyvelte magában, hogy ennek a lánynak nem érdemes udvarolnia, le is lépett a bálról.

Később Júliának kellett felhívnia magára a figyelmet, és akkor már sikerrel is járt. A leánykérés is forradalmian sikerült: Petőfi beállított Szendreiék villájába, végigvetette magát a drága kanapén és megkérte a minisztérium tisztviselő lányának a kezét. Persze nemleges választ kapott, az öreg Szendrei úgy gondolta, hogy erre az alakra nem lehet rábízni polgári jómódhoz szokott lánya életét. A szerelem nem sokkal ezután majdnem véget ért. Kicsin múlt, hogy ma nem egy debreceni színésznőre emlékszünk úgy, mint a forradalom költőjének feleségére.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sulammit
2019. március 16. 11:16
Köszönjük, de ezt minden valamirevaló magyartanár tanítja a gimnáziumban. Nem mondtál újat.
mcfarlane
2019. március 16. 10:17
Nagy arc ez a Nyári, minden alkalmat megragad, hogy amolyan jó kis sunyi libsi módjára megmutassa nekünk a legnagyobb magyarok "emberi oldalát". És mást ne.
Dénia
2019. március 16. 07:38
Igen, csak szerelemre gyulladni valamiÉRT lehet. Nem valami ellen. A valami ellen való szenvedélyes indulatokat nem szerelemnek hívják, hanem gyűlöletnek. Márpedig az ellenzéki összefogásban semmi más közös nevező nincsen, csak a gyűlölet és a tagadás. Ugyan mi iránt tudnának szenvedélyesen szerelemre gyulladni? A szabadságért? Olyan szabadság van nálunk, hogy amit ezek mondhatnak és megtehetnek, soha nem merészelt senki ilyen aljamódon viselkedni korábban.
Vainamoinen
2019. március 16. 00:12
Tipikus Zsindexes hablaty.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!