Hasznos idióták

„Orbán hatalompolitikai megközelítése azonban – s mintha ezt ő is érzékelné – helyenként megbicsaklik. A Fidesz kizárását kezdeményező néppárti tagszervezetek ugyanis szintén hatalompolitikai, szavazatszerzési megfontolásokból kritizálják Orbánt. A saját országuk közvéleménye, pártjuk tábora ezt várja tőlük. A Néppárttól nemcsak a szélsőjobboldal vihet el voksokat, hanem más centrumpártok is, főként a liberálisok. Éspedig jelentős részben az európai jelenséggé váló, sokak szemében autokrata és oroszpárti fenyegetést jelentő, állandóan feszültséget keltő Orbán miatt. Ez az a pont, ahol a populista áttörést vizionáló magyar miniszterelnök elszámolhatja magát. Ha ugyanis a pártcsaládot miatta hagyják el szavazók, vagy akár tagpártok, akkor a Fidesz bent tartására tett erőfeszítések végösszege negatív lehet az EPP számára. Akár március 20-án, akár később, felmerülhet, hogy ezt már ne vállalják. 

A Fidesznek most maradási feltételeket szabó Manfred Weber akár fenyegetésnek is veheti, hogy Orbán a végsőkig támogatni készül őt. A Fidesz néppárti tagságáról szóló vitában a csúcsjelölt így odatapad a magyar miniszterelnökhöz. Aki a Welt-interjúban azt is elmondta, Weber jelölése »az egyik legbátrabb politikai vállalkozás, amit én valaha láttam«, mármint amiatt, hogy Weber a saját országában soha nem volt kormánytag. Azt kivételesen nem Lenintől, hanem az Igenis, Miniszter úr! című legendás brit politikai komédiasorozatból tudjuk, hogy a bátor döntés a politikában gyakran a reménytelen próbálkozás szinonimája. Hiszen Weber megválasztásához bizonyosan többpárti egyetértésre lesz szükség, és éppen az lesz az egyik hiba, amit a csúcsjelölt fejére olvasnak, hogy túl sokáig volt puha Orbánnal. Aki viszont minden órában elmondhatja, hogy lojális tagként, az EPP hivatalos döntésének megfelelően támogatja Weber megválasztását bizottsági elnöknek. Ha nem jönne össze, széttárhatja a karját, hogy ez nem az ő hibája, hiszen tántoríthatatlanul a jelölt mögött állt. Ha pedig mégis megválasztanák Webert, azt Orbán a saját állhatatossága sikereként ünnepelheti. Közben a politikája tartalmán semmit nem változtat. És ez így megy a végtelenségig, amíg hagyják neki. 

Ha ez minket kevéssé is vigasztal, Weber hamarosan azok közé tartozik majd, akik saját tapasztalatot szerezhetnek Orbán nézeteiről a barátsággal és a hasznos idiótákkal kapcsolatban. ”