„A bocsánatkérés komoly dolog. Bocsánatot kérni őszintén érdemes a hiba (bűn) elkövetésének belátása után, meggyőződéssel. Persze lehet bocsánatot kérni álságosan is, pusztán félelemből vagy taktikai megfontolásból. De ezzel majd máskor foglalkozunk.
Ha mostanában elgondolkodunk, kinek is kellene bocsánatot kérnie és kitől, bizony Juncker úr kerül az első helyre. Neki kellene mihamarabb bocsánatot kérnie, mellékesen a magyar miniszterelnöktől is személyesen, de leginkább minden európai polgártól. Erre pedig három jó ok is van: politikai, jellem- és viselkedésbéli dolgok. Nézzük is sorjában.
Juncker két politikai hibát is elkövetett, bár ha bűnnek neveznénk, még közelebb járnánk az igazsághoz. Először is annak ellenére vállalta az Európai Bizottság elnökségét, hogy tudta, a britek a lehető leghatározottabban ellenezték, hogy ő töltse be ezt a stallumot. Mégis elvállalta. Ha ez csak egyetlen százaléknyit is hozzájárult a brexithez, akkor is történelmi bűnt követett el az elnök úr, amiért illene minimum bocsánatot kérnie. A másik politikai hiba (bűn) pedig az, hogy Juncker minden sorsdöntő pillanatban, kivétel nélkül a migrációt pártoló erők mellé állt, így neki személyesen is komoly felelőssége van abban, ahogyan ma Európa kinéz.
Juncker úr sajnos bensőséges viszonyt ápol Mister Alkohollal. Emiatt pedig több kínos pillanatot produkált, lejáratva nemcsak saját magát, de az egész uniót is. Annak ellenére, hogy a problémát a píszí és a struccpolitika jegyében isiásznak becézgetjük. Ideje bocsánatot kérni a jellembéli gyengeségért!”