Gyurcsány és az utolsó tangó

„Nem véletlenül nevezte az Origó zavarosnak és kuszának Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédét. Harcias fellépéséből úgy tűnt, a nemzet Fletója nagyon is tudatában van annak, hogy ez az utolsó tangó. Ezt már vélhetően nem követi több tánc, több hölgyválasz.

Az utolsó tangó során mindent szabad, félre lehet tenni minden eddigi etikai korlátot, értéket, csak a cél számít. Semmi újat nem látunk ezzel a kétsébeesett fellépéssel, Gyurcsány mindig is a szélsőségek embere volt.

Nem csoda hát, hogy Gyurcsány elégedetlen. A Demokratikus Koalíció még akár elidőzhet néhányszor négy évet az Országgyűlésben. Sajnos mindig lesz, vagy legyünk optimisták, jelenleg bizonyosan van öt százaléknyi DK irányultságú szavazó Magyarországon.

Más kérdés, hogy nem tudni, Gyurcsány kiket vár az utcára. Az elmúlt hetek gigatüntetései, az ellenzéki képviselők pankrációi, a képviselői igazolványokkal való hisztis hadonászások megmutatták, hogy ezek a demokratikus választásokon országgyűlési mandátumhoz jutott emberek miféle Magyarországot vízionálnak, és egyáltalán milyen eszközökben hisznek.

A külhoniak már nem haragszanak Gyurcsány Ferencre. Úgy tekintenek rá, mint a részeges ismerősre a szomszéd utcából, aki minden találkozás alkalmával ugyanazt a viccet mondja el. Jutalma pedig a zavarodottaknak járó elnéző, megértő és bólogató mosoly: mondjad, csak mondjad.”