Nagyjából addig motiváltak, amíg rongálni kell meg cicitapasszal az utcára vonulni.
„A Momentum szerint ők a rendszerváltáskori Fidesz; csupán azért, mert Orbán Viktor akkor a diktatúra ellen lázadt, és szerintük most ők is ezt teszik. Persze az mellékes, hogy egy diktatúrában az utcára vonulni se lehetne, nemhogy rendőrök arcába dobni a füstgránátot, de hát egy budai elkényeztetett ficsúrnak az is diktatúra, ha szobafogságot kap.
Mivel az életkorukat tartják a legnagyobb erőforrásnak, garantált, hogy az övék is csak egy újabb hanyatlástörténet. Ragaszkodnak a nemzedéki politizálásukhoz, de el vannak veszve, nem találják az igazi kapcsolódási felületet a választópolgárokhoz. Persze semmi jelentősége nincs ennek a nemzedéki politizálásnak, hiszen kizárólag csak a sajátjaiknak üzennek, ezzel pedig magukat szorítják zsákutcába. Ráadásul a »sajátjaik« pedig korlátozottan mutatnak érdeklődést a politika iránt, nagyjából addig motiváltak, amíg rongálni kell meg cicitapasszal az utcára vonulni, de szavazni már egyáltalán nem biztos, hogy elmennének.
Kérdés tehát, hogy kilépnek-e a nemzedéki politizálás (maguk alkotta) zárt dobozából. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem, legalábbis vezéralakjaik kamaszos viselkedése nem erre enged következtetni.”
Előre megjósolták, hogy üzemzavar keletkezhet a százhalombattai finomítóban, miközben Brüsszel egyik szócsöve arról ír, hogy a Trump–Putyin-csúcstalálkozó egyértelműen mutatja, hogy az Egyesült Államok és Oroszország külpolitikai érdekei egy ponton találkoznak. Az EU központjában elfelejtkeztek a saját pazarlásukról.
Továbbra is gőzerővel épül az ellenzék „szeretetországa”.
Lássuk, mi igaz abból, hogy az LMBT párok általi örökbefogadás oldaná meg az állami gondozottak bajait. Francesca Rivafinoli írása.
Nem sok minden van az életben, amiben egyet tudok érteni Dobrevvel, de speciel ebben teljesen igaza volt.
Azt hiszik, hogy nekik mindent lehet.
„Kevés nálad visszataszítóbb ember garázdálkodik a magyar közéletben” – írta az újságíró a bukott momentumos politikusnak.
Van kérdés?
Simonovits András a Nők40-et pazarlónak és méltánytalannak nevezte, melynek kivezetése esetén nagy összegek szabadulnának fel, amiket „értelmesebb” dolgokra is lehetne fordítani.
