„Az persze az újabb kétharmados fideszes győzelem előtt és után is egyértelmű volt, hogy mit nem, ám az, hogy mit csinálna az országgal, milyen program és vízió mentén kormányozna, ha erre lehetősége lenne, arra továbbra sincs válasz. Az is igaz, hogy egyetértés is csak egyetlen témában van a különböző pártok és pártocskák között: Orbán Viktor utálata. Ez meríti le az elemeiket. A gyűlölet és a frusztráció.
A miniszterelnök, illetve a Fidesz–KDNP ugyanis bír mindazzal, amivel ők nem. Ha csak a bevándorlás kérdését vesszük, abban a magyar s lassan már az európai társadalom többségének a szimpátiájával is. Ugyanakkor a migrációhoz való viszonyból számos egyéb politikai megoldás is következik: a gyermekvállalást ösztönző családpolitika, a szuverenitást és a magyar érdeket védő diplomácia, a hazai vállalkozásokat erősítő, felelős – és a jelek szerint finoman szólva is eredményes – gazdaságpolitika. Növekvő bérek, javuló életszínvonal. És még sorolhatnánk.
Kéri László mégis lelkes. Az ugyancsak kóros Orbán-fóbiában szenvedő, az úgynevezett független elemzők táborát erősítő politológus az ellenzék elmúlt hetekben nyújtott „teljesítményét”, illetve az olykor kissé agresszívre sikeredett tüntetéseket tartja arra érdemesnek, hogy az áprilisi bukta miatt lassan kialvó parazsat ismét felszítsák benne. Kétségtelen, ez a szedett-vedett színészválogatott annyit elért, hogy pár napig róluk szóltak a hírek, ám Hadházy és csapata inkább egy balhés csürhe, mintsem felelős politikusok benyomását keltette. Mindegy, Kéri ennek az évzáró produkciónak is tud örülni, neki ennyi is elég ahhoz, hogy valamiféle össztársadalmi felbuzdulást lásson. Pedig az nincs.”