Az SZDSZ-traumáról

Böcskei Balázs politológus szorongást érzékel a jobboldalon az SZDSZ miatt. Böcskei minden bizonnyal remek politikai elemző, megtanulta az akadémiai leckét. Azonban az önmagát baloldaliként azonosító politológus egyértelmű jelét adta kijelentésével, hogy nem érti a magyar társadalmat. Annak jobboldali, nemzeti érzelmű részének világáról pedig még kevesebb fogalma van.

Semmiféle szorongásról nincs szó, egy borzalmas élmény dolgozunk fel. Az SZDSZ egy trauma volt a magyar társadalom döntő része számára, a legrosszabb politikai tapasztalat a 28 éves magyar demokrácia történetében. Ezt a traumát úgy dolgozzuk fel, hogy beszélünk róla, kibeszéljük azt a veszélyt, amit az SZDSZ megjelenített 20 éven keresztül.

Mert nem a már kimúlt, feloszlott pártszerveződés, hanem az eszmeisége a lényeg, az az eszdéeszesség, ami megbénította a társadalmi fejlődés menetét,

olyan kérdésekben, amelyek megalapozták volna, egy egészségesebb közélet létrejöttét. Most gyógyulunk meg, elkezdődhet egy szekértáborokon átívelő nemzeti minimum kialakítása. Erre most van lehetőség, mert már nincs SZDSZ. 

Valamit túléltünk azzal, hogy megszűnt az SZDSZ. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy örökre itt maradnak. A veszély elmúlta után kezd el igazán kalapálni az ember szíve. Közben újra és újra elemzi magában a múltat, hogy mi romlott el, mit csinált rosszul, hogy ilyen helyzetbe került? Meg szeretnénk találni annak az okát, hogy miként fejlődhetett ki ez a káros politikai képződmény hazánkban? Milyen okok vezettek oda, hogy az emberek képesek voltak szavazataikkal az SZDSZ-t támogatni? Egy fájdalmas élmény feldolgozásának a folyamatát látjuk, illetve láthatná Böcskei is, ha meglenne benne a készség erre.

Szerintem az egy jó igazodási pont a magyar politikában: aki közelinek érzi magához az SZDSZ-t, azzal súlyos bajok vannak. Ennyire megosztó, a közéletre mérgező hatású politikai alakulat azóta sem volt.

Mindig a magyarok ellen! Ha őszinte lett volna az SZDSZ kampánya, akkor ezzel a szlogennel kampányolt volna. Tökéletesen találó volt az a megjegyzés a pártra, miszerint: itthon a kisebbségeket szereti, határon kívül pedig a többséggel tart, a magyarok kárára. Még pontosabban fogalmazva:

hogy azokat bármikor felhasználhassák önmaguk védelmében, ha a politikai küzdelem során sarokba szorulnak. Szorultak is, az SZDSZ annyi korrupciós ügyet halmozott fel, hogy azokból fakadó fenyegetettséget, csak a zsidó, cigány és meleg kártya kijátszásával tudták kivédeni.

A Böcskei által vallott értékeket valószínűleg sosem érte támadás az SZDSZ által, szerencsés alkat. Bár nem tudom, hogy lehet-e szerencsésnek mondani azt, aki olyan erkölcsi, szellemi értékeket vall a magáénak, amelyeket az SZDSZ nem vett tűz alá. Böcskeinek nem kellett aggódnia, őt semmilyen téren nem fenyegette ez a párt. Felteszem az általam, és a politikai közösségem által vallott értékek egyike sem fontos az elemzőnek. Nem is érti, miért van ez tovább élő indulat. Pedig attól az aggodalomtól valóban nehezen szabadul a jobboldal, hogy egyszer megismétlődhet az SZDSZ, hogy a párt hatása nem múlt el nyomtalanul.

Az említett aggodalmat két dolog táplálja tovább az SZDSZ kimúlása után is. Egyrészről azok a mondvacsinált hősök, kikezdhetetlen intellektuális tekintéllyel és erővel bíró személyek itt vannak közöttünk és mai napig a pártjukat keresik. Társadalmi bázis továbbra sincs, de van egy szűk csoport, akik igényt tartanak az elit státusra, azonban politikai hátszél nélkül, önerőből nem képesek olyan mutatványra, ami az ország elitjébe emelné őket. Kell egy párt! Remélik, hogy lesz újra 5 százaléknyi magyar, aki hinni kezd a vakvágányra futott liberalizmus bárgyú meséjében és beszavazza pártjukat a parlamentbe.

Ha valamelyik formáció megerősödik, azonnal belecsimpaszkodnak majd, hogy az a párt beemelje őket újra a hatalomba.

Másrészről biztosak lehetünk benne, hogy mindig lesz olyan lelki alkatú magyar, aki teljességgel közönyös lesz a nemzeti érzéssel és érdekkel szemben, és onnan folytathatja a magyar liberalizmus történetének írását, ahol az SZDSZ kilehelte a lelkét.

Szó sincs szorongásról, Böcskei pusztán egy lidérces álom feldolgozásának a folyamatát látja. Újra és újra szóba kell hozni, hogy figyelmeztessük magunkat, soha többet nem szabad engedni, hogy az SZDSZ-hez hasonló, kártékony politikai képződmény hatalomba kerüljön. Ez tartja ébren a keresztény, nemzeti elkötelezettségű tábort.