„Őrült és hazug világban élünk. Ahol rá lehet szabadítani tisztes településekre a menekültnek nevezett csürhét, ahol »vendégségbe« lehet hívni embermilliókat az istenné váló pénz reményében, csak azért, mert a helyben lakóknak, akik már szinte belefulladtak a jólétbe, nincs kedvük dolgozni. Ahol a biztonság, mint az élet egyik fontos része, megszűnt, s ahol megkérdezésünk nélkül akarják megszüntetni a nemzetállamokat. Ahol nem a bűnöző fél, hanem a rendőr, mert naponta az életére törnek, s ahol a politikai vezetők csak papolnak, de nem intézkednek, sőt arcátlanul azt harsogják, hogy a terrortámadásokkal együtt kell élnünk. Ez volna a nyílt társadalom. Meg még sok más, nem sorolom tovább.
Arról a demokráciának nevezett valamiről, amit meg Merkel és az Európai Unió jó néhány országa naponta játszik, az a véleményem, hogy olyan, mint amikor két farkas és egy bárány kétharmaddal dönti el, mi lesz vacsorára. Nincs ezzel különösebb baj, azaz van, de beleszólni úgysem tudunk. Legalább annyi jogunk legyen, hogy közöljük, nem vagyunk ostobák. Látjuk, mi folyik az őrült világban.
S most leírok valami egészen megbotránkoztatót. Nem értem, miért nem jutott még eszébe senkinek, hogy a nyílt társadalom eszméjének megvalósítását immár – megkérdezésünk nélkül – a gyakorlatban is egyre inkább alkalmazókat emberiség ellen elkövetett bűnökért felelősségre vonja. Tudnánk sorolni az indokokat.”