„Szél Bernadett kilépett az LMP-ből! És a frakcióból is! A frakcióból továbbá távozik az a Szabó Szabolcs is, az az Együttös csávó, akinek a belépése miatt a Schiffer lépett ki az LMP-ből! És hogy jól szórakozzunk a Szabó Szabolcs kilépését Bernadett jelenti be a Facebookon, a saját kilépését bejelentő közleményébe ágyazva. Ennyire brutálisan hatákony ember ez a Sallai Róbert Benedek?
Ez a poszt szólhatott volna az LMP és a zöld politika jövőjéről, esetleg az elárvult férfi társelnökről, de mielőtt elmozdulunk a hullagyalázás irányába, vissza kell térnünk az LMP kampányához és kínos választási szerepléséhez.
Ahol az LMP – a teljes ellenzékhez megkapóan hasonlóan – nagyon komoly verést kapott a Fidesztől.
Sokkal nagyobbat, mint amire az elemzők számítottak (haha, vagyis egyrészt ha, másrészt ha). Az LMP nem tudta kihasználni a többi ellenzéki párt elmeállapotának egyre feltűnőbb romlását, sőt! A párt maga is, a társelnökeivel az élen, ugyanolyan tüneteket kezdett mutatni, mint azok. Szél erős versenyt futott Hadházival azért, hogy melyikük tud több bizonytalan szavazót elrettenteni a párttól, a zöld életérzéstől, az ellenzéktől, a politikai életben való részvételtől.
A bizonytalan szavazók Fideszre ikszelésében, vagy otthon maradásában mindkettőjüknek múlhatatlan érdemei vannak.
Pedig nem ez volt a céljuk, nem a Fidesz fizette őket, hanem teljesen maguktól nyomták azt a csodás kampányt, ami annyira szimpatikussá tette velük ellentétben a Fideszt, vagy a felhőtlen utazást, kirándulást.
Nehéz ilyet mondani, de az Ákos reagálta le jobban a választás éjszakáját: megsértődött, hogy nem választották meg Istencsászárnak és lemondott. Bernadettet inkább a pozíciója megőrzésének szándéka jellemezte. Hatvan százalékos, mondhatni acélos többséggel választották meg újra társelnöknek, hogy aztán a párton belüli, időnként pofozkodásba torkolló helyosztókon a mezei országgyűlési képviselőségbe taszuljon’.
Ezt egy ekkora lumen, egy ilyen fényes csillag el nem viselhette.”