Sóval behintve

„Ha tényleg az volt Tarlós István feltétele az újbóli induláshoz, aminek teljesülését szerdán győzelemként tálalta, akkor a főpolgármesternek legalábbis különös elképzelései vannak az önkormányzatiságról. Mert hát a Budapesti Közfejlesztések Tanácsa – bármennyire igyekezett is az ismeretlen alkotó e névvel a néhai Fővárosi Közmunkák Tanácsát idézni – első és második blikkre is egy kormányszerv, amely ezentúl minden fontosabb fővárosi ügyben dönt. Ennek felállítását aligha lehet megakadályozni, ha Orbán Viktor ezt tartja helyesnek – de látványosan örülni neki azért mégiscsak bizarr. 

Hiszen a fél kormányt meg egy-két fővárosi potentátot tömörítő szervezet pontosan ugyanazt fogja csinálni, mint most a Fürjes Balázs-féle államtitkárság, csak még szélesebb jogkörrel, és le lesz az egész kenve némi érdekegyeztető mázzal. Tovább épülnek majd az olimpiai létesítmények, szépül a közszolgálati egyetem, megvalósul ez-az a Liget Projektből, habcsókba borul a budai Vár, szobrok jönnek és mennek, Tarlós pedig majd még szélesebben mosolyog ezen az egészen, mert azt is ő döntheti el, az ellenzékből ki vehet részt ebben a színjátékban. 

A józan ész azt diktálná, hogy ebben a helyzetben az ellenzék a lehető leggyorsabban zárjon össze, és igyekezzen kihasználni azt az előnyt, hogy a budapestiek – a fene tudja, miért, de még mindig – politikailag aktívak és markánsan Fidesz-ellenesek. Logikus lenne például programot hirdetni, ami a fentiek fényében mi mást cálozhatna, mint a fővárosi önkormányzatiság helyreállítását. Teszem azt követelni kéne az elsíbolt budapesti adóbevételek egy meghatározó részének visszacsatornázását a város költségvetésébe, és ragaszkodni kellene ahhoz, hogy a játék-közfejlesztési tanács helyett egy paritásos testület álljon fel.”