„Van itt nálunk a piacon egy nagydarab fuxos hentes, mi csak Lacinak hívjuk (a neve után), aki úgy küldi be a pultban eleve elrendelt helyére jó háromról a kacsafarhátat (némelyek szerint -tot) szárnnyal, hogy nem is súrolja a polgári középosztályt. Mármost előrebocsátanám, de már késő, hogy ennek semmi köze az alább fölöttébb tárgyalandókhoz, csak baromira el akartam mesélni, egyszerűen kibuggyant, mint steakből az epe, Juliskából a Jancsi (milyen óriás ő!), tavaszi zápor fűszere a földnek. Bolond világ! De talán lépjünk is tovább, Demszky Gábor fontolgatja, hogy visszatér a politikába.
Jó, hát az ember csomó mindent fontolgat, lássuk be, fontolgatunk, fontolgatunk, egy kis dombra lecsücsülünk, én pl. tegnap kínosan hosszú percekig néztem holmi apró, üveges szemű denevéreket, és ne tudjad meg, mikre nem fontoltam közben, nincs az ilyesmiben semmi igazán különleges, no pláne a Demszky esetében, aki világ életében rendkívül megfontolós, mintegy benkődániel-arcú embertársunk volt, ha és amennyiben szabad így mondanom, s az idő múlásával egyre inkább azzá lett, megfontolóssá, sőt bizonyos fotográfiák és még bizonyosabb mozgóképek tanúsága szerint mostanra kb. totálisan szét-megfontolosalódott, csüccs; mondjuk azért az Ég adja, hogy soha ne kelljen látnunk őt roppant kupolák alatt meztelenül, négykézlábra ereszkedve kotkodácsolni.”