Tévúton az Európai Ügyészség

„Hasonlóan számos honfitársamhoz egy észszerű határig támogatandónak tartom az euró­pai eszmeiséget, különösen abban a formában, ahogy az alapító atyák azt megálmodták. Ez a bizalom azonban már messze nem töretlen, ha az európai uniós intézményrendszerről van szó. Így talán nem meglepő, ha szakmai szemmel is kritikus hozzáállással tekintünk az újonnan felállítandó európai szuperügyészség megalakulási folyamatára.

Az Európai Ügyészség alapgondolatát az EU Zöld könyve (2001) rögzítette, és a felállításának jogi hátterét a 2007 decemberé­ben aláírt lisszaboni szerződés hozta létre.

A tervek szerint a hivatal normahátterét 2020-ig véglegesítenék, és legkésőbb 2021 elején megkezdődhet a működés, miközben a főügyészt és az európai ügyészeket várhatóan már jövőre kinevezik.

Az Európai Parlament LIBE-bizottsága tavaly ősszel azon szempontok mentén támogatta a szervezet felállítását, hogy a nemzeti bűnügyi nyomozóknak sokszor nincsenek meg az eszközeik arra, hogy határokon átnyúló ügyeket vizsgáljanak, a jelenleg az EU-ban működő bűnüldöző szervezeteknek pedig nincs felhatalmazásuk arra, hogy bűncselekményeket göngyölítsenek fel az egyes tagállamok szintjén.

Tény ugyanakkor, hogy a hágai székhelyű, 250 fővel működő Euro­just az Európai Unió egyik ügynöksége, amely a bűnügyekben való nemzetközi igazságszolgáltatási együttműködést koor­dinálja, a szintén Hágában székelő Europol, más néven az Európai Rendőrségi Hivatal pedig az Európai Unión belüli rendőrségi együttműködés legfontosabb intézménye. Utóbbi intézmény megközelítőleg ezer fővel dolgozik, és még nem tettünk említést az Európai Csalás Elleni Hivatalról, amely szintén az Európai Unió pénzügyi bűncselekményeket vizsgáló ügynöksége.

A fenti felsorolás már önmagában generálja azt a jogosnak tűnő kérdést, hogy miért van szükség egy újabb szervezetre, amikor csupán az Eurojust költségvetése majdnem ötvenmillió euró volt 2017-ben.”