Nem hagyhatom, hogy megvadítsanak

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem harag. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek undort a rendszer iránt, amely politikai okból megszüntette az állásomat, és megfosztott a szenvedélyemtől.

Mégsem hagyhatom, hogy megvadítsanak, nem hagyhatom, hogy az érzelmeim vezessenek – mert ez a céljuk: folytatni és fokozni a polgárháborút, gyűlöletet szítani, felkorbácsolni az értük rajongók és az őket gyűlölők indulatait. A kritikusuk maradok – de nem fogom hagyni, hogy elvegye a józan eszemet, az értékrendemet és a polgári normáimat az, hogy így bánnak velem: továbbra is azt fogom képviselni, hogy le kell zárni a polgárháborút. Ha egy nap hatalomra jut a polgári centrum, azon a napon képesnek kell majd lenni megbocsájtani, nagyvonalúságot tanúsítani, és nem szabad bosszút állni. Ezt gondolom magánemberként, újságíróként, és ha főpolgármester-jelölt leszek, ugyanezt képviselem majd.

Egy nap ki kell törni a mindennapos gyűlöletből, a kölcsönös leszámolásból, az egzisztenciális fenyegetésből. Nem szabad hagynunk, hogy a gyermekeink és az unokáink nemzedékét is megnyomorítsa a véget érni nem akaró huszadik század.”