Úgy földbe állt a német vállalat, mint a gerely – búsulhatnak a románok
400 millió euró hiányzik, Romániában kongatják a vészharangokat.
Sajnos nem marad más hátra mint nemzetközi bíróságokhoz fordulni. Bánffy Dániel leszármazottai és örökösei ezt meg is fogják tenni.
„Kedves barátok és ismerősök, kiadtunk egy közleményt a nagyapánk öröksége kapcsán, ismerjétek az igazságot, és segítsetek, hogy mindenhova eljusson, ahova az ítélet híre is eljutott.
A napokban a romániai Giurgiu Megyei Törvényszék ítéletet hozott, amelyben több mint 9300 ha erdőt, Bánffy Dániel egykori magántulajdonát ítéli vissza román állami tulajdonba. Ezzel az ítélettel kapcsolatban az egyoldalú és félrevezető információk elkerülése érdekében, Bánffy Dániel leszármazottainak és örököseinek a nyilatkozata a következő:
2007-ben egy független bíróság, aprólékos és összetett bizonyítási fázis után, végleges ítélet alapján, visszaszolgáltatott Bánffy Dániel örököseinek 9323 hektárnyi, a román állam által a kommunista diktatúra alatt jogtalanul elkobzott erdőterületet.
Az illetékes román hatóságok 10 éven keresztül megtagadták ennek a végleges bírói ítéletnek a végrehajtását, és soha nem adták ki a Birtoklevelet erre a földterületre. Mindezt annak ellenére tették, hogy ez törvényes kötelezettségük lett volna, illetve hogy a végleges bírói határozat megtagadása és végre nem hajtása bűncselekmény, jelen esetben hatalommal való visszaélés. E helyett a román hatóságok több perújrafelvételi kérést indítványoztak, különböző indokokkal. Eddig a bíróságok 4 darab perújrafelvételi kérést utasítottak el. Mindeddig az áthelyezési kéréseket is elutasította a Legfelsőbb Biróság, megállapítván, hogy a Maros megyei bírók független és kompetens döntést tudnak hoznak ezekben az ügyekben.
A Maros megyei Prefektúra 2014-ben indítványozta az 5. perújrafelvételi kérést, ezt a dossziét a Legfelsőbb Bíróság áthelyezte Maros megyéből a Giurgiu-i Biróságra. A Giurgiu-i Bíróság 2018. március 15-én megsemmisítette a 2007-ben meghozott, végleges határozatot. Ez a döntést 2018. július 4-én másodfokon jóváhagyták, és jogerőre emelkedett a Giurgiu-i Törvényszék határozata értelmében.
Ebben az 5. perújrafelvételi indítványban, az illetékes hatóságok ismételten kérték a 2007-ben hozott ítélet megsemmisítését, ezúttal felhasználva egy koncepciós per keretén belül kiadott, a kommunista diktatúra szellemét tükröző, szégyenletes, 1952-es bírói ítéletet, amelyet a Nemzeti Levéltárból kértek ki.
Ez az ítélet korábban is elérhető volt az állam képviselői illetve a nyilvánosság számára, ezt az ítéletet sem az örökösök, sem levéltár nem rejtegette.
Ezek a dokumentumok tehát nem indokolták a perújrafelvételt, tehát már maga a perújrafelvétel sem volt jogszerű. Az 1952-ben hozott, az etnikai diszkrimináció szellemében született határozat osztályellenségnek és háborús bűnösnek nyilvánítja Bánffy Dánielt, azzal az indoklással, hogy elfogadhatatlan az a megoldás, miszerint a sovén, kizsákmányoló osztály egyik tagja büntetlenül maradjon. Erre az ítéletre hivatkoznak most, 2018-ban.
A Giurgiu-i Törvényszék teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy 1946-ban, egy akkor még független bíróság, a Kolozsvári Tábla, véglegesen felmentette Bánffy Dánielt ugyanezekért a bűncselekményekért. 1946-ban sem védekezett Bánffy Dániel, meg sem jelent az ellene zajló per során, a per koncepcionális jellege teljesen egyértelmű volt, a benne felhozott vádak nevetségesen koholtak. Az összes tanúvallomás megerősítette, hogy Bánffy Dániel jelen sem volt a perben felsorolt bűncselekmények elkövetésénél.
A fentiek ellenére 1952-ben a kommunista diktatúra nyomására újraindították a Bánffy Dániel elleni tárgyalást, és megsemmisítve az 1946-ban kimondott, végleges, felmentő határozatot, ezúttal a Bukaresti Törvényszék elítélte Bánffy Dánielt és elrendelte vagyona elkobzását. Egy szégyenletes, alaptalan, kommunista határozatról van szó, amelynek egyetlen célja példa statuálása volt.
Nagyon fontos kiemelni, hogy 1952-ben már javában dúlt a kommunista diktatúra és az összes magántulajdont rég államosították. Így a jelen ítélet tárgyát képező, korábban Bánffy Dániel tulajdonában levő erdőterületek is az állam tulajdonát képezték már az 1947-1948-as évektől kezdődően, tehát 1952-ben nem volt mit elkobozni tőle.
Nagy csalódás Bánffy Dániel leszármazottai és örökösei, a Bánffy-család számára, hogy 2018-ban, egy jogállamban, amely tagja az Európai Uniónak, a kommunista diktatúra által rendezett koncepciós per eredményét veszik alapul egy 10 évvel ezelőtt meghozott végleges bírói határozatot semmissé nyilvánítva. Jelen ítéletben ugyanaz az indoklás, mint a legsötétebb sztálinista időkben, azt állítva, hogy ezeknek a magántulajdonban levő, jogszerűen szerzett földterületeknek az elkobzása teljesen jogos volt. Az érintettek egyöntetű véleménye, hogy ezt az ítéletet nem az igazság és a jogszerűség szellemisége, hanem az etnikai diszkriminiáció és a haszonszerzés motiválta, mindez a 21. században az Európai Unióban.
Sajnos nem marad más hátra mint nemzetközi bíróságokhoz fordulni. Bánffy Dániel leszármazottai és örökösei ezt meg is fogják tenni.”