Új ellenfél a baloldalon: a családokat támogató politika

A negyedik Orbán-kormány egyik központi témája már most láthatóan a demográfiai fordulat elérése. Magyarországot nem kívánják bevándorlóországgá tenni, de világosan látják a munkaerőhiány és az alacsony születésszám által jelentett veszélyeket is. Teljességgel logikus döntés tehát a természetes születésszám emelése, amit új fő programjaként határozott meg a kormány. Ráadásul ez olyan ügy is, amely mellett széles társadalmi konszenzus alakulhat ki. Elvégre ki az, aki ne akarna több magyar kisgyereket látni?

„A baloldaliakat”, vághatná rá a rosszmájú konzervatív, de azt hinnénk persze, hogy csak viccel. Mi ugyanis az esélye annak, hogy tényleg elkezdenek neves baloldali publicisták ugrani a kérdésre? Elhinnénk, hogy Balavány György vagy Tóta W. Árpád majd publikat írogatnak a gyerekszületések támogatása, a családok és a nemzet gyarapodását szolgáló politika ellen? Lehet valaki annyira szűk látókörű, hogy nem veszi észre: ezúttal olyan cél, olyan közös alap fogalmazódott meg, amely ellen ha ágálni kezdenek, akkor minden valóságalappal kapják meg a nemzetellenesség vádját?

Úgy néz ki, okkal hihetjük el. Ugyanis mind a két publicista olyan vérlázító cikket írt a minap (És akkor mi van, ha fogy a magyar?; Ne szülj robotot, te szűz), mintha a magyar népesség gyarapodása lenne a legnagyobb veszély Európára. Borzalmas, reakciós forgatókönyv ez, az ordas eszmék visszatérése. Logikus tehát, hogy klaviatúrát ragadtak a mielőbbi felszólalásért, és megüzenték: itt aztán nem lesz demográfiai fordulat.

Az utóbbi időben számos józan cikk született jobboldali publicistáktól, melyekben lassan, tagoltan magyaráztuk el a baloldali véleményformálóknak, hogy miért is nem rúgnak ők labdába itt. Természetesen nem akarjuk, hogy nyerjenek, és pusztán a jóindulat beszél belőlünk, mikor kifejtjük, hogy a folyamatos „diktátorozás”, „lerohad a cipő a lábunkrólozás” és társaik nem fognak segíteni. Ezen írásom is ennek a jóindulatú tájékoztatásnak egyik esete: kedves haladókáim, ezúton is szeretném tisztázni, hogy

Ez nem Hollandia, ahol minden második egyetemista lánytól meg lehet hallgatni, hogy „a kisbaba egy parazita”. A legegyszerűbb diszkós csaj is kisbabát szeretne Magyarországon, a legegyszerűbb izomagyú srác is apa akar lenni. Mert ez a normális élet része. Mert Kelet-Európában a hagyományos értékeket – nem a szentfazék-fajtákat, hanem azt, hogy „ne legyél hat macskát nevelő feminista”! – még megbecsülik. Mert ide még nem ért el az életellenes genderelmélet, az önkéntes gyermektelenség ünneplése és a modern világ legvisszataszítóbb és elítélendőbb dolga, az abortusz-fétis. És amennyiben ez jelenti a „haladó” mivoltot, akkor boldogan le is írom: remélem, Magyarország sosem „zárkózik fel” ezekhez a dolgokhoz.

Volt egy olyan időszak, amikor a baloldal még azt az elképzelést vallotta, hogy ők az egyszerű ember, a hétköznapi magyarok szószólói a hatalmaskodók ellen. Aztán történt valami furcsa váltás, amit majd mások, máshol kiveséznek. Manapság már az antidemokratikus dollármilliárdosok lettek a jófiúk, és a hétköznapi, dolgozó, családos magyar ember a megtestesült negatívum – hogy csak nem akar kipusztulni.

Nem, a magyar emberek nem akarnak kihalni innen. Néhány belvárosi tévelygőn kívül senki sem veszi errefelé komolyan, hogy a „történelem véget ért” és hogy már „nincsenek nemzetek”. Az új cél a demográfiai fordulat, és ahogy elnézem Orbán Viktor eddigi tevékenységét, el is hiszem neki, hogy megcsinálja. Népek hozták már vissza magukat a történelem során a nagy semmiből is – ennél pedig lássuk be, csak jobban állunk.

A baloldali véleményformálók pedig nem csak rosszul teszik, ha végtelen és terméketlen Orbán-gyűlöletükben, baloldali gyökereiket is megtagadva

Persze annyira nem zavar: amíg annyi az üzenetük az átlagos magyar fiatalnak, hogy „ne csinálj gyereket, te bigott náci”, addig sem nyernek.