A sokszínűséget nem lehet betiltani

2018. június 26. 22:31

Azoknak, akik a saját sikertelenségüket a liberálisok már nem létező túlzott támogatásában látják, Kassák nyomán azt tudjuk üzenni: művekkel csak művek vitatkozhatnak.

2018. június 26. 22:31
L. Simon László
Figyelő

„Olyan kultúrpolitikai dzsihád indult meg az utóbbi hetekben a közéletben, amelyben a megszólalók néha összekeverik a kulturális élet szereplőinek, valamint a politikusoknak a feladatait. Közírók akarják megszabni, hogy miként is kell a kultúrát irányítani, s hogyan kell a támogatási rendszert átalakítani. Az ultimátumszerű kinyilatkoztatások már nem a liberális tábor szerzőitől hangoznak el, ők legfeljebb azon keseregnek, hogy nem kapnak támogatást, ösztöndíjat, lehetőséget, ami nyilván nem igaz. Egyes konzervatív újságírók olyan módon kérik számon a kormányt, ahogyan azt Konrád Györgyék tették a sajátjaikkal. A nyilvánvaló igazságaik mellett sem szabad viszont elfelejteni azt az apróságot, amire Orbán Viktor a miniszterelnöki eskütételei során mindig utalt, a kétharmados parlamenti többség nem azt jelenti, hogy csak a saját szavazóinknak akarunk megfelelni, miként Orbán Viktor a háromharmad kormányfője kíván lenni, úgy a kormánypártok is az egész nemzetnek tartoznak felelősséggel. A politizálás lehetősége mindenkinek adott, a felelősség és a választói felhatalmazásból következő döntés joga viszont azoké, akik a politikusi szerepet is vállalják, így a kritikák meghallgatása után a kultúrpolitika irányáról, a konkrét támogatásokról a megválasztott és kinevezett vezetőknek kell dönteniük. Most Kásler Miklósnak, Fekete Péternek, vagy éppen a miniszterelnök által újra megbízott Andy Vajna filmügyi kormánybiztosnak. (...)

Ignotus 1908-ban leírt szavaival kell azokat is óvatosságra intenünk, akik ma meg akarják mondani a kormánynak, vagy az állami intézmények vezetőinek, hogy kiket szabad támogatni, felléptetni, rendezésre felkérni, kik is az igazi konzervatívok, az igazi magyarok. Nekünk azon szűkkeblűség ellen kell küzdenünk, mely »minden újabb törekvésre, hangra vagy formára kimondja a szentenciát, hogy nem magyar, s védekezésre szólítja fel ellene a nemzeti szellemet.«

Azoknak, akik a saját sikertelenségüket a liberálisok már nem létező túlzott támogatásában látják, Kassák nyomán azt tudjuk üzenni: művekkel csak művek vitatkozhatnak. Jobbnak, okosabbnak, tehetségesebbnek kell lenni, a párthűség nem pótolja a tehetséget. A kultúrában sosem lesz béke, a kultúrharc természetes dolog, csak nem mindegy, mi a harc célja. Hóman ezt világosan megfogalmazta: „Nem békét akarok a művészetben, én a művészetben versenyt akarok…”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 78 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kalányos Dzsonidepp
2018. június 28. 09:11
Corleone bárányhús kb. 1,7 kg (csontos) báránylapocka 4-5 ek olívaolaj 80-100 g pancetta (húsos szalonna)2 közepes fej hagyma 4 db piros kápiapaprika 2 ek sűrített paradicsom 8 ág kakukkfű 3 babérlevél 1 kezeletlen narancs reszelt héja (elhagyható) 1 enyhén púpozott tk só feketebors 300 ml száraz vörösbor 100-200 ml alaplé (igény szerint) 1. Legjobb, ha a lapockát a hentessel nagyobb szeletekre vágatjuk. A húst megmosom, leszárítom. Egy kacsasütőben (illetve egy akkora sütőtálban, amibe belefér az összes hús) felhevítem az olajat és a húst mindkét oldaláról megkapatom. Ez 15 perc is lehet, ne legyünk türelmetlenek, közben nem árt forgatni a szeleteket. Ha odakapna, öntsünk még alá olajat, azt úgy is leöntjük majd róla. 2. Közben kisebb kockákra vágom a szalonnát és a hagymát. Egy kisebb serpenyőben pici zsíradékon kizzasztom a szalonnát, majd hozzáteszem a karikára vágott hagymát is. 3. A paprikát apró kockákra vágom. 4. A serpenyőből kiveszem a hússzeleteket és leöntöm az olajat. Visszateszem a húst, és ráteszem a többi hozzávalót is, óvatosan megforgatom, hogy mindenhova jusson. Egy pohárban a borba keverem a paradicsomkrémet és az egészet a bárányra öntöm. Lefedem és alacsony hőfokon szűk egy órát párolom, míg az alján sűrű szósz nem keletkezik. Lehet kóstolgatni, ízesíteni. Ha sűrű lenne a szósz, pici bort – vagy ha van kéznél, alaplevet is önthetünk hozzá, de ne sokat! 5. Tálalásnál az edényt az asztal közepére tesszük. Fehér kenyeret és vörösbort adnak hozzá, nálunk sült karfiol és hagymachutney volt mellé. 4 személyre
catalina9
2018. június 27. 11:35
A sokszínűséget nem lehet betiltani" ilyen bárgyú címmel a Bősz Anettek, Karafiáth Orsolyák, Kunhalmi Ágnesek szoktak indítani...a folytatás sem jobb!
zenitaph
2018. június 27. 11:32
jó oké, igazad van-tényleg csúsztatásszagú amit írtam, pedig ezt én is rühellem. ugyanakkor az, ami Szakácstól meg lett fogalmazva és ahogy, olyan szintű félreértése egy demokrácia működésének hogy elgurul tőle a gyógyszerem. Egyet kell értenem Pröhlével, Simonnal és Ókováccsal. egy kulturális intézmény kulturális programjának szervezésénél, had ne vizsgálgassa a művészek és meghívottak vélt pártpreferenciáját és értékrendi irányultságát- hanem a kultúrában elfoglalt helyét és minőségét. Az a helyzet, hogy a fidesz populizmusának erősödésével egyre nagyobb hangja lesz azoknak a primitív, de lojális csinovnyikoknak akiknek már a rendszer régijeinek hitét és eltökéltségét is megkérdőjelezik. A Szakács és Jeszenky félék lesznek a párt és holdudvarának morális iránytűi, ez azért had ejtsen kétségbe.
vérgőz
2018. június 27. 10:03
hazudsz, bazmeg.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!