Kongresszusok ideje

„»Vesztes csapaton ne változtass!« – mintha a legtöbb ellenzéki párt ezt a mottót követné, és ragaszkodna sorozatban harmadszor vesztes csapatához, és ami sokkal rosszabb, vesztes stratégiájához. A kormányoldalt támogatók számára persze ez jó hír, hiszen »számítunk« az ellenzékre a következő, 2022-es választásnál is.

Közhely, de igaz, hogy az ellenzéki pártok szerepét a balliberális média és egy tucatnyi kőkeményen politizáló NGO vette át. Azoknál nem tartanak kongresszust, és nem kell a »szorgos, ám borzalmas« tagsággal sem vesződni. Georgie bácsi, vagy Brüsszel fizet, a droidok tudják a dolgukat.

Tévedés, hogy az ellenzéki pártok tele lennének a »NER ügynökeivel«. Ellenzéki pártjaink és politikusaink szerintem maguktól olyanok, mint a viccbeli pokol magyar lakói, akik egymást rántják vissza az üstbe, amikor az egyik éppen ki akar mászni a purgatóriumból.

Az internetes folklórban már Lyobbikként jelölt egykori nemzeti és egykoron radikális párt például C-kategóriás szereposztással folytatná a néppártosodást, azaz továbbra is gőzerővel oda tartanak, ahol már fél tucatnyi más párt szorong, és versenyez szinte ugyanazokért a szavazókért. Vona Gábor legfeljebb beül Herényi Károly, Lendvai Ildikó és Kuncze Gábor mellé valamelyik talk showba szakmázni »elemezni«”.