Domináns kultúra Magyarországon

" hogyan lehet egy globalista, kozmopolita, multikulturális alapokon álló korszak után a nemzeti hagyományokra, a polgári és demokratikus szokásokra, a családra, a keresztény értékrendből merítő erkölcsi rendre építeni az életünket?" Szerintem: első feltétel, hogy mi magunk példát mutassunk a saját életünkkel - ez persze valószinüleg "szükséges, de nem elégséges" feltétel. És, úgy gondolom, valamennyire vissza kellene venni a másként gondolkodókat - itt a mandin is megtalálható - válogatott sértegető jelzőkkel való minősítését. Az emberek véleménye változhat - magam is tapasztaltam már, hogy egy tárgyilagos beszélgetés jó hatással lehet. Egy ember véleményét kezdetben az alakítja, hogy családi környezetében mit lát-hall. Ha türelmesen elmondjuk, hogy a valóság más mint amit ők vélelmeznek, az időnként - nem mindig, de nem is kevésszer - jó hatással lehet. Figyelemreméltónak tartom, hogy mikor Alekszandar Vucsics szerb elnöktől megkérdezték, hogy miben látja Szerbia legfontosabb problémáját, ezt válaszolta: "Nem az a legnagyobb problémánk, hogy lesz-e pénzünk. A mi legnagyobb gondunk az, hogy hogyan változtassuk meg a saját gondolkodásunkat" - mert alapjában véve minden a fejben dől el. Vucsics maga példa a gondolkodás megváltozására: a szélsőséges radikális Seselj vajda híve volt, de látta, hogy ennek eredménye lebombázott épületek, Szerbia teljes elszigetelődése, és meg kell változtatni a céljaikat.

Ez megint egy jó elemzés Fricztől. Az állításai helytállóak.

hagyomány, a polgári, család, értékrend, erkölcs, meg nemzet egység,.......... -mondja egy politikai vállalkozás eltartott propagandistája.

A szerző által leírtakkal egyetértve, már középtávon is azt látom a legnagyobb veszélynek, hogy a kormányzat minden igyekezete ellenére a fiatalok jelentős része a korszellemnek megfelelően továbbra is „globalista, kozmopolita, multikulturális” csatornákon keresztül szocializálódik.