A haladó civileket két csoportra oszthatjuk, civilségük motívumai szerint. Vannak, akik nettó hülyeségből teszik, amit tesznek és vannak, akik viszont pénzért.
„A civil a jolly joker magyar libsizmus politikai kártyapaklijában. Mindent üt. (Kivéve, ha ott van a rendőr) Bármikor bevethetők, bárhol viszont sajnos nem, csak Budapesten.
A várakozástól eltérően egyáltalán nem nevezhetjük őket arctalannak. Vannak vezető arcaik, melyekben mintegy megtestesülnek, mint például Niko a koszlidérc, vagy Komáromy a kéményrehágó.
A haladó civileket két csoportra oszthatjuk, civilségük motívumai szerint. Vannak, akik nettó hülyeségből teszik, amit tesznek és vannak, akik viszont pénzért. Azonban a bátorságukhoz nem férhet kétség, hiszen – mint láttuk – akár az időjárás viszontagságainak is képesek kitenni magukat a szent cél érdekében, kockáztatva a megfázást. Életük a »bölcsész vagyok mit csináljak?« megrendítő kérdése köré fonódik.
A jó hír az számukra, hogy amennyiben megfáradtak a küzdelemben, visszavonulhatnak a fejlett nyugat vendéglátóipari létesítményeibe, ahol viszonylagos kényelemben, munkaterápiával morzsolhatják napjaikat, merengve a régi szép tüntetéseken.
***
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jeles magazin által a legbátrabbnak tituláltak legnagyobb része vagy az ivarszervei, vagy pedig az emésztőszervei okán lett bátorrá kinevezve. Mondhatnók emberi lényegüknek inkább a biológiai oldalát domborítva ki.
Megjegyezném, hogy az emésztő- és ivarszervek által való vezérlés az összes gerincesnél ugyanígy megtalálható. Például a csimpánzoknál, akik mikor nem párzanak akkor esznek, vagy – horribile dictu – isznak. És ők úgyszintén, bár nem szenvednek feltűnési viszketegségben, ezen funkcióikat, a Forbes bátraihoz hasonlóan, a nagy nyilvánosság előtt gyakorolják. Ecce homo.”