„Ahogy fogalmaztam, számomra most azok a legfontosabbak, akik mellém álltak, velük fogok először beszélni, nem fogom őket magukra hagyni. Bármilyen döntést tőlük teszek függővé. Aki most ebben a helyzetben, hatalmi pózban retorziót emleget, ne feledje: aki szelet vet, vihart arat. A kongresszusi küldöttek 46%-a azt is jelenti, hogy a tagság többsége változást akar. 22 küldöttön múlott, ez nagyon kevés, főleg mivel a küldöttek soraiban olyan emberek is ültek, mint a jól fizetett kommunikációs igazgató, vagy mi a szösz, akinek a mozgalmi élethez semmi köze.
Nagyon köszönöm a sok biztató üzenetet, de egyáltalán nem vagyok szomorú. Az én lelkemet nem lehet elvenni, még a lelkesedésemet sem. Csak keserűség maradt bennem, mert ez már nem az a bajtársi közösség, amely közel húsz éve elindult, s amely a hullámok hátán, több mozgalom eredményeit magába olvasztva végül parlamenti párttá vált. Tekintettel arra, hogy a másik oldal a médiában azt nyilatkozta, hogy nem is voltak egyenlőtlen feltételek, még egyszer utoljára leírom, aztán én is szeretnék továbblépni: A tisztújítás előtt átírt alapszabály, a legdurvább habonyi időket idéző lejáratás ellenem (mindezt Vona Gábor nevével visszaélve (?) úgy, hogy Vona Gábor egyszer sem határolódott el nyilvánosan ezektől a mocskolódó és rágalmazó Facebook-csoportoktól, internetes oldaltól, miközben az alelnök-jelöltek közül többen is használták ellenem az ott olvasható paneleket), a kongresszusi beszédemet az előzetesen meghatározott 15 percről előző éjjel 12-re rövidítették, úgy hogy előtte Vona Gábor időkeret nélkül kampányolhatott ellenem. Az elnökválasztási folyamat során azt kértem, hogy a 19 megyében és Budapesten mindenhol együtt jelenhessünk meg Sneider Tamással, ugyanolyan időkeretben ismertethessük az eddigi hibákat és a jövőre vonatkozó elképzeléseinket, hogy a tagság össze tudjon minket mérni. Ezt végül 20 helyszín helyett 8 megyében tették lehetővé.
Csak a közösségért kell aggódni, értem nem. Nekem, ahogy eddig, úgy a jövőben is lesz utam. Most végre tudok olyan dolgokra is összpontosítani, amelyekre az elmúlt időszakban kevésbé volt lehetőségem. Számomra az a fontos, amit a kongresszusi beszédemben is mondtam: A magyar politikát egyre inkább irányító marketingmenedzserek projekteket csinálnak, mi viszont történelmet!”