A jogot a demokrácia ellen fordítják

„Nem csupán a honi ellenzék, de Brüsszel sem adja fel a harcot: az Európai Bizottság abban reménykedik, hogy megtalálta a fegyvert, amivel sakkban tarthatja a renitens tagállamokat. Elképzelésük szerint, úgymond a jogállamiság követelményeinek megsértése esetén, a bizottság javaslatára dönthetnének az uniós költségvetési források korlátozásáról vagy akár teljes befagyasztásáról is. Reális veszély, hogy ez a terv átmehet minden döntéshozó fórumon?

Régóta rebesgetik, hogy olyan megfoghatatlan fogalmak mentén, mint a jogállamiság, demokrácia, igazságosság, valamilyen módon büntetni kellene azokat a tagállamokat, amelyek nem illeszkednek a brüsszeli liberális fősodorba. Az egyik probléma az, hogy ez a jogállamiság fogalom nincs definiálva, ebbe bármit bele lehet magyarázni, így lángpallosként használhatják a különböző uniós szervek, ahogy már most is látjuk. Még veszélyesebb lenne, ha ehhez költségvetési szankciókat is lehetne párosítani, mert ez táptalajt adna a teljesen önkényes jog­értelmezésnek, és ha éppen nem tetszik valamilyen politikai döntés, irányvonal, a pénzek visszatartásával is fel tudnának lépni. Most Budapest vagy Varsó ellen alkalmaznák, de nyilván ha kiengedik a szellemet a palackból, bárki más is áldozatául eshetne ennek, akár nagyobb nyugati tagállamok is, ha ott „fordulna a széljárás”. A bizottság a brüsszeli szerződések egy elég homályosan értelmezhető cikkére hivatkozva egészen pontosan azt tervezi, hogy az uniós költségvetés elfogadási eljárásától elválasztva, rendeleti szinten rögzítenék: amennyiben az igazságszolgáltatás függetlensége, mint a jogállamiság része, úgymond veszélyben van egy tagállamban, akkor visszatarthatják, megvonhatják a neki járó forrásokat, a költségvetési ciklus alatt bármikor. Ezzel szemben több kétely is felmerülhet.

Például?

Egyrészt az, hogy mindez az uniós szerződések formális szövegével ellentétes elképzelés, mert nem jogi, hanem politikai alapon engedne beavatkozást a tagállami szuverenitásba. Másrészt pedig, míg a hétéves költségvetés elfogadása egyhangúságot igényel a tagállamok részéről, a bizottság elképzelései szerint egy olyan rendeletben döntenének most erről a büntetőeszközről, amihez csupán minősített többség kell. De a legfőbb veszély az az, hogy tovább erősödhetne a politikai döntéshozatal kiszervezése. Újabb eszköz kerülne az uniós szervek kezébe, hogy a nemzetállami választott döntéshozók „helyett” meghozzák azokat a döntéseket, melyek a tagállamokra tartoznak. Ráadásul tovább erősödne a senki által nem választott, felelőtlen bíróságok hatalma, mert ugye lényegében arról van szó, hogy majd a megfoghatatlan jogállamiság alapján jelzik egyesek – például a politikai alapon döntéseket hozó bírák –, hogy egy tagállamban az igazságszolgáltatás „veszélyben van”. Erre fel jár majd el a szintén csak áttételes legitimációval rendelkező Európai Bizottság és az eljárás végén nyilván majd az Európai Unió Bírósága döntene végső soron, jogvita esetén. Tehát az történne, hogy az igazságszolgáltatásról az igazságszolgáltatás döntene. Ez a „bírói állam”, a Pokol Béla által „jurisztokráciának” nevezett tendencia erősödéséhez fog vezetni, amely egyben a demokrácia arculcsapása is. Hiszen itt nem a többség által választott, felelős döntéshozók hozzák meg a szuverenitást érintő egyes kérdéseket – és az ahhoz kapcsolódó szankciókat –, hanem egyes, a függetlenség magasztos homályába burkolózó bírák.

Van mód megakadályozni a bizottsági terv megvalósulását?

Mint említettem, a költségvetés elfogadásához egyhangú döntés kell. A bizottsági javaslatot ellenző tagállamok politikai alapon tehát akár blokkolhatják is a büdzsé megszavazását, ami egy elég erős, de végső soron hatékony eszköz lehet – persze kérdés, csúszhatna-e emiatt az egyébként járó támogatások folyósítása. Emellett érdemes arra is folyamatosan felhívni a figyelmet: a térségünk államainak juttatott uniós források jó része visszacsorog az itt lévő nyugati cégeken keresztül a nyugati országok gazdaságába, azaz nekik sem érdekük a feszültségek végletekig való fokozása. Azt is látni kell, hogy jövőre szignifikáns politikai mozgások következhetnek az európai politikai porondon: EP-választások, majd a nyomában új bizottság áll fel. Politikai legitimáció szempontjából pedig erősen véleményes, ha a fentiekhez hasonló hord­erejű döntéseket idén lejáró mandátumú testületek akarnának meghozni.

Közben folyik a LIBE bizottságban a Sargentini-jelentés vitája is, ami az atombombaként emlegetett 7. cikk szerinti eljárás előszobája lehet. Ez az eljárás végső soron akár egyes jogok, így hazánk szavazati jogának felfüggesztését is eredményezheti. Mik a kilátásaink?

A jelentésről e hónapokban dönthet a LIBE bizottság, ősszel pedig az EP plenáris ülése, ekkor indulhatna meg a 7. cikk szerinti eljárás „előszobája”. Az EP plénuma előtt egyébként kétharmados támogatás szükséges, ami nem lehetetlen, hogy akár össze is jöhetne, hiszen a Néppárt is elég sokszínű… Itt is az a helyzet, mint a költségvetési szankcióknál: ez a jelentés is a jogállamiság, a demokrácia, igazságszolgáltatás sérelmére hivatkozva indítana eljárást, de ezeket a fogalmakat teljesen abszurd módon tölti meg tartalommal, politikai alapon, mégpedig úgy, mintha úgymond rendszerszintű veszély állna fenn a demokráciára nézve Magyarországon. Ráadásul olyan szervezetek állításaira hivatkozva, amelyek kendőzetlenül osztják a nyílt társadalom eszmerendszerét.

És ugyanezt állítják Lengyelországgal kapcsolatban is.

Itt nem jogállamiság-vitáról, hanem szuverenitáskérdésről van szó. Ma ezt hazánkkal szemben próbálják alkalmazni, de holnap bárki sorra kerülhet, aki Brüsszelnek éppen nem szimpatikus. Egy dologra azért jó ez az ügy. Ráirányítja a figyelmet arra: újra kell tárgyalni a nemzetállami szuverenitás kérdését, hogy hol érnek véget az uniós hatáskörök – hiszen voltaképpen erről szólnak a mostani viták. Másrészt a demokráciafelfogást is újra kell gondolni, mert a brüsszeli szirénhangok és a nyílt társadalom eszmerendszerének kiszolgálói azt mondják, a demokrácia csak liberális lehet. Ezzel szemben mások úgy vélik, hogy igenis lehet egy rendszer akkor is demokratikus, ha nem vallja ezeket a liberális, progresszív, a nyílt társadalomhoz tartozó elveket, hanem, az általános választójogon alapuló többségi döntéshozatal alapján, a többség nemzeti kultúráját, identitását védi. Az a helyzet ugyanis, hogy a liberalizmus egyre inkább antidemokratikussá kezd válni, a jogot megpróbálják a demokrácia ellen fordítani, arra hivatkozva, hogy a „populizmus” veszélyezteti a liberális elveket. A hályogkovács magabiztosságával akarják megóvni a demokráciát a demokráciától. Ezt megsemmisítő udvariassággal, de vissza kell utasítani.”