„Ilyen hozzáállással nem lesz például értelmes megoldás a migrációs válságra. Azzal igazán nem lehet előrelépni, ha Brüsszelben és más nyugati uniós központokban elmaradott emberpéldányoknak tekintenek bennünket, amiért nem vágyunk a multikulturális társadalom áldásaira, a szép szó helyett pedig már nyíltan fenyegetnek. Ezzel a nyomásgyakorlással és jogtiprással szemben pedig a két jó barát nem tehet mást, mint amit eddig is tett: együtt harcol.
Orbán Viktor arról is beszélt tegnap, hogy nem csak ezeréves, kipróbált barátság áll Lengyelország és Magyarország mögött, hanem a közös jövő is összeköt bennünket, a közös vízió arról, milyennek kellene lennie Európának. Ilyen múlttal, jelennel és jövővel rendelkező barátságra lehet közös fellépést, közös érdekérvényesítést építeni. Minden küszködése ellenére a nemzetet, a családot, a szuverenitást és a hagyományos értékeket felszámoló liberalizmus lejtőre került. És egyre gyorsabban gurul lefelé, amit bizonyít, hogy Nyugaton is egyre többen fordulnak a közép-európai vezetők gondolatai felé, és próbálják megfordítani hazájuk sorsát, amíg nem merülnek alá végleg.
Lengyelországgal szükségünk van egymásra.”