Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Ha Magyarország és Lengyelország ma jelentkezne az Európai Unióba, nem engednénk be őket.
„A legfontosabb politikai fejlemény az utolsó, 2014-es költségvetési vita óta a Magyarországon és Lengyelországon gyökeret vert illiberális, szélsőjobboldali populizmus. Nagyobb jelentőségű változás, mint a Brexit vagy a menekülthullám. A 2014-2020-as kohéziós költségvetés több mint 350 milliárd euró volt. Ebből Lengyelország 77, Magyarország 22 milliárdot kapott. A lengyelek a legnagyobb, a magyarok a negyedik legnagyobb nyertesei az uniós támogatásnak. Ezt a jótéteményt – ne felejtsük – többek között a német, francia és brit adófizetők állják.
És mégis: ahelyett, hogy felismernék és elfogadnák azokat az értékeket, amelyek ezt a nagyvonalúságot inspirálták, a lengyel és magyar kormányok módszeresen aláássák a jogállamot és szétverik igazságszolgáltatásuk intézményeit. Ha ma jelentkeznének az Európai Unióba, nem engednénk be őket.
Mindkét kormány lecsapott a civil szervezetekre, zaklatja vagy felvásárolja a sajtót. A megmaradt magyarországi szabad sajtóban ennek ellenére nagyon is hihető történetek láthatók arról, hogy Orbán Viktor és bűntársai az EU-pénzek fosztogatásával gazdagodnak. Sőt nemcsak ők, hanem családjuk is. Nem véletlen, hogy Orbán kormánya ellen több vizsgálatot is folytatott az Európai Csalás Elleni Hivatal.
Mindezek ellenére Orbánt újraválasztották, és kétharmados többséget élvez a parlamentben, amivel alkotmányt is módosíthat. A kampányban a kormány elborította az országot idegengyűlölő és antiszemita propagandával. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerint a választást meghatározta, hogy a kormánypárt az állam eszközeivel és pénzéből kampányolt, ami nem biztosított egyenlő feltételeket a versenytársaknak.
Eközben a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) a jogállam és a független bíróságok ellen vonul, ami kiváltotta az Európai Bizottság vizsgálatát.
Elfogadhatatlan, hogy az uniós adófizetők pénzét olyan illiberális elitek presztízsprojektjei nyeljék el, akik egyébként gátlástalanul pusztítják épp azokat a demokratikus intézményeket, amelyekre Európa épült. 2020-tól a legfontosabb az lesz, hogy kohéziós támogatáshoz csak a jogállamot tiszteletben tartó kormányok juthassanak hozzá.”