A Kálmán Olga-jelenség

„»Olga« lett számukra a kiindulópont, a mérce, a norma, akinek meg kell felelni. Kálmán Olga egyfajta orákulum a baloldali politikusok számára; az egész napi politikai tevékenységnek egyfajta betetőzése az a nagy és felemelő pillanat, amikor este a fáradt hölgyek és legények megjelenhetnek Olga stúdió­jában, lehuppanhatnak a székbe, és kiönthetik a lelküket neki, aki majd vagy megértő lesz, vagy szigorú, de mindig igazságos, megbocsátó és jóságos.

Várják, lesik »Olga« ítéletét aznapi ténykedésükről, bíznak és reménykednek benne, hogy megfelelnek az Olga nevű intézmény elvárásainak és követelményeinek. Az Olga-műsor egyszerre vallató- és gyóntatószék, de a feloldozás, a buksi megsimogatásának helyszíne is. Olyan hely, ahol az igaz balliberális politikus és közéleti szereplő megpihenhet, és olyan jól érezheti magát, mint anyja ölében a gyermek.

De persze Olga, aki nem újságíró, hanem politikai menedzser, teszi is a dolgát keményen, különösen választások idején. A kampányban mindent megtett azért, hogy rábírja az ellenzéki pártok politikusait a teljes összefogásra, mert pontosan tudta, hogy a gyűlölt Orbán-kormány leváltása csak így képzelhető el. Így azután keveset dicsérte, annál többet bírálta, kritizálta és megfeddte az ellenzéki politikusokat, különös tekintettel a jobbikosokra és az LMP-sekre, de jutott kritika bőven az időnként hezitáló, elbizonytalanodó szocialista és DK-s politikusoknak is.”