A nyugati nemzetállamok elsorvadása elkerülhetetlen

„Orbánnak kb. annyira van igaza, mint Horthynak az 1920-as években: a globalizáció (a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások akadályozott, de kényszerítő áramlása) éppen úgy igazságtalan, mint Trianon volt. És, megfordítva, éppen úgy nincsen értelme vele kapcsolatban igazságtalanságról beszélni a politikai moralizáláson túl, ahogy Trianonnal kapcsolatban sincs. Ami nekünk (a magyar etnicista tudat számára) igazságtalanság, az mások (az afrikai, közel-keleti népek, illetve korábban a kárpát-medencei etnikumok) számára tökéletesen igazságos (volt).

Furcsa, hogy Orbán, aki egyébként világosan látja a demokrácia alapvetően illiberális jellegét és vele szoros összefüggésben a politika hatalmi jellegét (a liberális komponens gleichschaltolása gátlástalan hatalmi harccá avatta a politikai életünket), azt sugallja a választóinak, hogy éppen az alapvető globális folyamatoknak nincs »joguk« ennyire kíméletlennek lenni. Ez utóbbi igazságtalanság! Csak neki szabad kíméletlennek lenni a belpolitikai ellenfeleivel, a globalizáció kíméletlenségét azonban hedge-elni szeretné. Ez nem fog menni.

Orbán persze pontosan tudja, hogy csak a trolloknak, a mandineres kommentelőknek és a választóinak ad tápot a magyar etnicizmussal. (Aki továbbra sem érti, mi az etnicizmus – és miért nem szinonimája az akár termékeny nacionalizmusnak –, annak vegytisztán foglalta össze a kormányfő néhány napja, amikor arról beszélt, hogy kormánya tagjait úgy válogatta össze, hogy egységes legyen a vélemény közöttük: mindegyikük életében a legnagyobb esemény, hogy magyarnak születtek. Tehát nem embernek, illetve semmilyen egyéb erényük és eredményük nem érhet fel a születésük esetlegességéhez. (...)

A magyar nemzet hosszú távú fennmaradását és fejlődését a világ népeinek körében egyedül a képességei és a megkülönböztető, de adaptív és termékeny kultúrája biztosíthatják. Az állama csak rombolja ezeket és már csak emiatt sem lesz kár, amikor fel fogja adni a (leginkább ma is csak látszat-) harcot a globalizáció valamelyik újabb hullámával szemben. Ez nem fog holnap bekövetkezni, de minimálisan elfogulatlan szemlélettel pontosan érzékelhető, hogy előbb-utóbb be fog, és akkor elválik majd a nép, a nemzet és az állam ma éppen egységesnek tűnő útja. A nemzetállamok történeti képződmények – btw, hogyan fér meg velük a liberális, multikulturális-dinasztikus birodalmat sirató Trianon-ellenesség?! – és ekként is fognak az erőforrás-rendszerek változó dinamikája miatt elmúlni. Fel kéne fogni végre, hogy nem élünk üvegházban azonos ideális hőmérsékleten, és az értékrendünk – ahogy az elmúlt évezred során – úgy ezután is folyamatosan változni fog, ha szeretnénk, ha nem. Én nem annyira szeretem, talán egy picit (tekintve az etnicizmusunk terméketlenségét), de ez van. A magyar történelem ritkán alakult a pórnép érzelmi élete alapján, és eztán sem fog. Sorry, pórnép.”