„A történetet csak azért hoztam fel, hogy ennek fényében értelmezzék a német píszí elit megdöbbenését, hogy »nézd már, antiszemitizmus is van az országban«. Sőt, ehhez az édi-bédi migránsoknak jelentős köze van, akik nadrágszíjjal ütnek az utcán, ha valaki kipát visel.
S mit csinál erre az állam és a hatóság, amely 1945 óta arra esküdött fel, hogy minden zsidóellenes megnyilvánulást elfojt? Hát sopánkodik. És értetlenkedik.
Mert miképpen lehet az már, hogy ezek a derék, demokratizálódni érkezett muszlim bevándorlók nem toleránsak az izraelita vallásúakhoz? Érthetetlen, valami zavar lehet itt a beilleszkedéssel! Még több pénzt kell erre költeni! Esetleg kevés a kecskehús a német henteseknél? Vagy nem elég befogadó a nemzet? Ki kell ez kutatni, tudományosan!
Az ostobaság jogát senkitől sem lehet megvonni. Meg a németek maguknak választották újra Merkelt és a szocdemeket. De azért azt egy, a közel-keleti kérdésben mérsékelten tájékozódott léha bochumi henteslegény is meg tudná mondani: ha importálunk sokszázezer, háborútól, radikális iszlámtól megvadult férfiembert, azok nem a helyi rabbi előtt fognak először fejet hajtani.”