Érdemes lenne, a hasznosság elvét is behozni

„Nagyon nehéz helyzet amikor egy politikai oldal gyakorlatilag 8 éve pánikban van, csúszik bele a depresszióba. És nyilván most van ennek a csúcspontja. Teljesen érthető, ha ilyenkor a moralitásba való menekvés mindent felülír.

De az elmúlt 8 évben az ellenzék azért szenved minduntalan vereséget, mert a morális meggyőződés felülírja a taktikai megfontolásokat. Mert egyáltalán semmi stratégia nincsen.

Én ebben a 8 évben ezt tapasztalom (ezt csináltam én is majd 7 évig), mozgalmi közegben, pártban, értelmiségi közegben. Rohanjunk előre, aztán majd lesz valami. Hát nem, valójában semmi sem lesz. Akkor lesz valami, ha van szisztematikus építkezés.

Ha itt tényleg bárki változást akar, akkor érdemes lenne, a hasznosság elvét is behozni. Akkor kérünk egy döntést, akkor erőszakolunk át egy döntést, akkor hirdetünk és várunk el, ha tudjuk, vagy legalább reméljük, hogy ebből milyen haszon származik hosszú távon. Az ugyanis, hogy valami elvont elképzelés szerint ez lenne a hasznos az nem elég.

Erre most kiváló példa a mandátumok visszaadása. Lehet, hogy ez egy jó morális aktus, amelyben tudnak bizonyítani valamiféle elvhűséget a demokrácia iránt a pártok és képviselőik, de valójában azon kívül, hogy megnyugodhatunk, hogy az általunk támasztott morális kihívásnak megfelelnek az általunk választott képviselők (és itt van egy erős buborék gyanú azért), ettől az aktustól mást nem várhatunk. Hiszen ennél az aktusnál erősebb a választás felhatalmazása, és erősebb a kormánypárt külső (EU, németek, oroszok) és belső támogatottsága is (média, oligarchák, elfoglalt rendszerek) .”