A fiatal választók dilemmáiról

2018. április 10. 14:49

Elmarják a fiatalok egy jó részét a politikától.

2018. április 10. 14:49
Gacsályi Sára
Mandiner

A választásról minden bizonnyal rengeteg bölcs megmondást fogunk olvasni különböző, nálamnál hozzáértőbb, többet látott és okosabb ember tollából. Ennek okán nem is szeretnék nagy megmondást vagy világmegváltó bölcsességet írni, pusztán a véleményemet, amivel azt hiszem, nem vagyok egyedül. 

Magyarországot szerető, keresztény, jobboldali családban nevelkedett jobboldali elveket valló huszonéves egyetemistaként rendkívül szomorú vagyok a tegnapi nap végeredményét illetően. 

Mindenekelőtt szeretném leszögezni: örülök, hogy nem történt kormányváltás. Úgy gondolom, az eddigi vezetésnél jelenleg nincsen alkalmasabb erő, aki országunk irányítását átvehetné. Így tehát nem az szomorít el, hogy a Fidesz győzött, hanem az, ahogyan. 

Szomorú vagyok, hogy elképzelhető egy kétharmados többség megszerzése pozitív kampány nélkül. Számomra az, hogy lényegében egy-két témába kapaszkodva, részletesebb program hiányában is a Fideszre szavazott egy ekkora tömeg, azt üzeni, hogy a nép gondolkodása leköveti a kommunikáció változását, egyszerűsödését. Ha egy dologgal riogatnak, egy dologtól félünk. Ha eleget riogatnak, eléggé félünk ahhoz, hogy ne törődjünk más dolgokkal. 

Szomorú vagyok, mert mindezt csak ellenoldali túlzásnak éreztem a választás előtti napig, amikor is a több mint tíz éve legjobb barátnőm üzenetében olvashattam vissza a kormánymédia szavait. A lány egyébként egy huszonéves, keresztény, jobboldali család jobboldali gyermekeként nevelkedő egyetemista. A jövő értelmiségije, akinek nem tűnik fel, hogy nemhogy nem a saját gondolataival érvel egy beszélgetésben, de még csak nem is a saját szavaival.

Szomorú vagyok, mert nem sok értelmes vita kapott helyet a kampány során. Számomra az, hogy nincs lehetőség kérdezni és válaszokat kapni azt üzeni, a beszélgetésnek, egymás meggyőzésének nincsen helye a politikában. Ezt pedig egy igen rossz, polarizálódást elősegítő jegynek látom.

Szomorú vagyok, mert egy másik huszonéves, keresztény, jobboldali család jobboldali gyermekeként nevelkedő, éppen külföldön tanuló egyetemista barátom küldött nekem egy üzenetet szavazata leadása után, mi szerint reméli, hogy nem lett hazaáruló. Ez a fiú egy szavazatát az LMP-re adta – az értékesebbet természetesen a Fideszre –, mert képtelen volt száz százalékosan támogatni egy pártot, akivel közel sem ért egyet teljesen. Amikor az üzenetet írta még aggódott, hogy a Fidesz nem szerez többséget, amiből egyenesen következett, hogy ellenzékre voksolóként hazaárulóvá lett. A fiú egyébként nem kevés pénzt költött arra, hogy Hollandia másik feléről Hágába utazzon szavazni, mert „ennyit meg kell tenni a demokráciáért”.

Szomorú vagyok, mert ahogy én látom, elmarják a fiatalok egy jó részét a politikától, és egy bizonyos réteget még Magyarországtól is. Szégyellem, de az első gondolatom az eredményeket látva az volt, hogy jelenlegi római tanulmányaim befejeztével én nem akarok hazamenni. Nem azért, mert annyira jó itt nekem, vagy mert nem szeretném a hazámat, egyszerűen azért, mert arra gondoltam: ha a következő négy évben ugyanebbe az irányba haladnak a dolgok, nem szeretnék a részese lenni. Nem szeretnék „kék plakátok” között élni, köztévén elhangzó kormánypropagandát hallgatni vagy vérre menő, kulturált érvelésre képtelen vitákat folytatni baráti társalgásokban, ha uram bocsá' ellenkező véleményen lennék valakivel. És nagyon nem szeretnék asszisztálni ahhoz, hogy semmi ne változzon.

Szomorú vagyok, mert ha nem is szeretnék ilyen körülmények között élni, félő, hogy fogok. Előbb-utóbb ugyanis hazamegyek – ahogyan a többi jobboldali, keresztény családban nevelkedett egyetemista barátom is –, mert Magyarország a hazám, és ezen holmi választás eredménye nem változtat. Maximum a kedvemen, ha a hazatérésre gondolok.

Egyelőre szomorú vagyok, mert a jó irányba változás reményét kötöttem a tegnaphoz, amire jelenlegi állás szerint nem sok esély van. 

Reméltem, hogy a Fidesz többséget szerezve kormányon marad, de lesz egy erősebb, kompetensebb ellenzék a parlamentben. Úgy gondolom, a magyar politikai életnek és Magyarországnak egyaránt szüksége lenne arra, hogy színesebb és szélesebb skálán gondolkodó emberek kerüljenek vezetői pozícióba. Nem így lett, ezért szomorú vagyok.

Persze ezek csak egy huszonhárom éves egyetemista gondolatai. De talán nincsen velük egyedül.

Összesen 124 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Flydo
2018. április 11. 11:28
Kedves Sára! Nem értem a barátját, aki jobboldali keresztény ifjúként az egyik szavazatát az LMP-re adta. Ha már ellenzéki pártra is akart szavazni, akkor például a Momentumra kellett volna (vagy bárki másra). A Momentum programja jóval inkább jobboldali mint az LMP-é. A mai magyar politikai palettán az LMP a legmarxistább párt (ha a Munkáspártot nem vesszük figyelembe). Az LMP annyira szélsőbaloldali, piacellenes párt, hogy pár éve még a venezuelai gazdasági modellt éltette (miután az olajár lezuhant és a venezuelai gazdaság csődbe ment, akkor az LMP-se elkezdték leszedni a netről korábbi venezuelai rajongásuk nyomait - az internet nem felejt.) Az LMP programját olvasva a baloldali-liberális HVG-nek is csak az a remek szóvicc jutott eszébe, hogy "Lehet Marx a Politika". Valószínűleg ez az ismerőse egyáltalán nem is olvasta el azt a kevés választási programot sem, amit az LMP megjelentetett a honlapján. Nagy hiba, hogy a programjuk elolvasása nélkül szavazott rájuk.
yes_we_can
2018. április 11. 00:03
Drágám! Ha a fiatalok tájékozatlanok ÉS hülyék (viszont egészen biztosak a dolgukban);ha a nyugdíjasok életük végéig monomán keveslik a nyugdíjat; ha különböző "nagy emberek" érdekes elképzeléseik okán simán tönkretennének komplett országokat....tehát ha ilyesmik jönnek szembe neked,mint miniszterelnöknek,akkor legyél okos,őszinte,símogatóan könnyed!
urga
2018. április 10. 23:46
Szomorú vagyok kedves Sára, hogy 23 éves egyetemista létére még mindig nem fogta fel, hogy történelmi változások idejét éljük. Szomorú vagyok kedves Sára, ha még mindig nem értette meg, hogy a mostani Fidesz kampány soha az életben nem jöhetett volna létre, ha három éve nem vág át Magyarországon több százezer ember, fittyet hányva bármilyen határra, a Földnek olyan országaiból elindulva, amelyek közül a legközelebbi is tőlünk 2000 km távolságra van. Szomorú vagyok kedves Sára, ha nem vette észre, hogy ez a Fidesz kampány soha nem jött volna létre, ha az EU nem tesz úgy eközben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy tőlünk több ezer kilométerre élő emberek százezrei, milliói bármikor önhatalmúlag elhatározhatják, hogy betelepednek Európába. Szomorú vagyok kedves Sára, hogy ezeket a történelmi eseményeket figyelmen kívül hagyta, amikor a Fidesz valóban példátlanul erőteljes, végtelenül egyszerű, de világos választási kampányát elítéli.
__Y__
2018. április 10. 23:10
Sok igazság van az írásban. Én Y generációs fiatalként jobb híján végül mind2 listán az MKKP-ra szavaztam, amivel egy nagy betűs NEM-et mondtam mind a kormányra, mind a neki asszisztáló ellenzékre. A jelenlegi pártok közül mindegyik leszarja a fiatalokat, mondjuk ezektől a szavazatfelvásárló posztkádáristáktól nem is nagyon vártam mást...Egyedül a Momentumra haragszom, mivel ők azt hazudják, hogy a fiatalokat akarják megszólítani, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy ez csak színjáték, egy darabig én hülye még el is hittem nekik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!